előző nap következő nap

"... babilóniai királynak a kezébe adom mindezeket az országokat" Jer 27

1 Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 2 Ezt mondta nekem az Úr: Készíts magadnak kötelet meg jármot, és vedd a nyakadba! 3 Azután küldj üzenetet Edóm királyához, Móáb királyához, az ammóniak királyához, Tírusz királyához és Szidón királyához azokkal a követekkel, akik Jeruzsálembe érkeztek Cidkijjá júdai királyhoz! 4 Parancsold meg nekik, hogy mondják meg uruknak: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Mondjátok meg uratoknak: 5 Nagy hatalmammal és kinyújtott karommal én alkottam meg a földet meg az embereket és az állatokat, amelyek a földön élnek, és annak adom, akinek jónak látom. 6 Most szolgámnak, Nebukadneccar babilóniai királynak a kezébe adom mindezeket az országokat. Még a vadállatokat is neki adom, hogy neki szolgáljanak. 7 Őt, fiát és unokáját szolgálja majd minden nép, amíg el nem érkezik az az idő, amikor az ő országa is szolgálni fog hatalmas népeknek és nagy királyoknak. 8 Ezért fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel büntetem azt a népet és országot, amely nem szolgálja Nebukadneccart, Babilónia királyát, és nem hajtja nyakát Babilónia királyának az igájába! – így szól az Úr. Végül egészen megsemmisítem őket általa. 9 Ne hallgassatok azért prófétáitokra, a jósokra és az álomlátókra, a varázslókra és az igézőkre, akik ezt mondják nektek: Ne szolgáljatok Babilónia királyának! 10 Mert hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsalak benneteket földetekről, szétszórjalak benneteket, és elpusztuljatok. 11 Azt a népet azonban, amely a nyakát Babilónia királyának az igájába hajtja, és őt szolgálja, meghagyom földjén – így szól az Úr –, hogy művelje azt, és lakjék rajta. 12 Cidkijjának, Júda királyának is ugyanezeket mondtam: Hajtsátok a nyakatokat Babilónia királyának az igájába, szolgáljátok őt és népét, akkor élni fogtok! 13 Miért halnál meg népeddel együtt fegyver, éhínség és dögvész miatt, ahogyan megmondta az Úr arról a népről, amely nem akarja szolgálni Babilónia királyát? 14 Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik azt mondják, hogy ne szolgáljatok Babilónia királyának, mert hazugságot prófétálnak nektek! 15 Nem én küldtem őket – így szól az Úr –, hazugságot prófétálnak a nevemben, hogy szétszórjalak benneteket, és elpusztuljatok azokkal a prófétákkal együtt, akik ilyeneket prófétálnak nektek. 16 A papokhoz és az egész néphez pedig így beszéltem: Ezt mondja az Úr: Ne hallgassatok prófétáitok szavára, akik azt prófétálják nektek, hogy most már hamarosan visszahozzák Babilonból az Úr házának edényeit. Hazugságot prófétálnak nektek. 17 Ne hallgassatok rájuk, szolgáljátok Babilónia királyát, és élni fogtok! Miért legyen romhalmazzá ez a város? 18 Ha próféták ők, és az Úr igéje van náluk, akkor kérleljék a Seregek Urát, hogy ne kerüljenek Babilonba azok az edények, amelyek még megmaradtak az Úr házában, Júda királyi palotájában és Jeruzsálemben. 19 Ezt mondja a Seregek Ura az oszlopokról, a nagy medencéről, az állványokról és a többi edényről, amelyek még ebben a városban vannak, 20 amelyeket nem vitt el Nebukadneccar, Babilónia királya, amikor fogságba vitte Jekonját, Jójákím fiát, Júda királyát meg Júda és Jeruzsálem valamennyi nemesét Jeruzsálemből Babilóniába; 21 bizony, ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene azokról az edényekről, amelyek még az Úr házában, Júda királyi palotájában és Jeruzsálemben maradtak: 22 Ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig, amíg számon nem kérem azokat – így szól az Úr –, és vissza nem hozom erre a helyre.

Amikor Jeremiás igát vesz a nyakába, az nem csupán szemléltető eszköz, hanem az üzenet megerősítése, mint a pecsét egy dokumentumon. Az a nehéz sors, amit az Úr hirdet Jeremiáson és az igán keresztül, egészen biztosan bekövetkezik. Tudomásul kell
vennünk, hogy nehéz időkben is Isten kezében vagyunk. Ő jobbra tudja fordítani a dolgokat. Ha viszont azokra hallgatunk, akik mindig csak azt mondják, amit hallani szeretnénk, még rosszabb lesz a helyzetünk.

RÉ 127, MRÉ 127

„…Uram, hagyd meg még…” (Lukács 13,1-9) Lukács 13,1-9

(9) „…Uram, hagyd meg még…” (Lukács 13,1-9) Két megdöbbentő esemény áll az Ige hátterében. Az egyik eseményt hallgatói mondják el Jézusnak. Pilátus vérfürdőbe fullasztja egy galileai zarándokcsoport kegyes áldozatát (1).* Vajon Jézus mit mond erre? Jézus nem enged a „provokációnak”: nem leplezi le a zsarnokság belső mozgatórugóit, nem emlékezik meg az áldozatokról, nem ítéli el Pilátust; de megtérésre hívja mindazokat, akik tragikus eseményekhez ilyenféleképpen viszonyulnak (3). A másik tragikus eseményt már maga Jézus Krisztus hozza szóba, amikor Siloámban egy torony rádőlt az építőkre (4). Jézus Krisztus rámutat, hogy ők sem vétkesebbek azoknál, akik ezt megúszták, vagy bármiféle bajt megúsztak. Aki csámcsog a másik baján, az eleve megtéretlen, ítélet alatt van, „jaj” neki! Jaj nekünk! Milyen nagy az Úr kegyelme, hogy még ad időt, hogy terméketlen életünk gyümölcstermőre forduljon. A terméketlen fügefa példázata rólunk szól, minket hív, miközben rámutat az Úr még időt kínáló irgalmára (6-9).

 


* Sok szörnyűség történik a világban. Ezek mellett többnyire közömbösen elmegyünk. Amikor ezek nem személyesen érintenek bennünket, akkor úgy tekintünk az áldozatokra, szinte zsigerből, mint nálunk vétkesebbekre. Vagy provokálunk valakiket az eseménnyel, mint itt a kérdezők Jézust: vajon elítéli-e Pilátus tettét, leleplezi a zsarnokságot, megemlékezik az áldozatok tragikus sorsáról (2). Ezen túl, ha tehetjük, bámészkodunk: ez a katasztrófaturizmus.