előző nap
következő nap

"hazugsággal biztatod ezt a népet" Jer 28

1 Abban az esztendőben, Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén, a negyedik esztendő ötödik hónapjában ezt mondta nekem a Gibeónból való Hananjá próféta, Azzúr fia az Úr házánál, a papok és az egész nép előtt: 2 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Összetöröm Babilónia királyának az igáját! 3 Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának minden edényét, amelyet elvitt Nebukadneccar, Babilónia királya erről a helyről, és Babilonba vitt. 4 Visszahozom erre a helyre Jekonját, Jójákím fiát, Júda királyát és az összes júdai foglyot, aki elkerült Babilóniába – így szól az Úr –, mert összetöröm Babilónia királyának az igáját. 5 De Jeremiás próféta válaszolt Hananjá prófétának a papok és az egész nép előtt, akik ott álltak az Úr házánál. 6 Ezt mondta Jeremiás próféta: Ámen! Bár megtenné ezt az Úr, és teljesítené az Úr a szavaidat, amelyben azt prófétáltad, hogy az Úr házának edényei és azok, akik fogságba mentek, mind visszakerülnek Babilonból erre a helyre! 7 De hallgasd csak meg azt az igét, amelyet én hirdetek most neked és az egész népnek: 8 Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhínségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen. 9 Ha pedig egy próféta békességről prófétál, akkor a prófétai ige beteljesedésekor majd kiderül, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát. 10 Ekkor Hananjá próféta levette a jármot Jeremiás próféta nyakáról, és összetörte. 11 Majd ezt mondta Hananjá az egész nép előtt: Ezt mondja az Úr: Így töröm le Nebukadneccar babilóniai király igáját két esztendőn belül minden nép nyakáról! Jeremiás próféta ekkor elment útjára. 12 De így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz, miután Hananjá próféta letörte a jármot Jeremiás próféta nyakáról: 13 Menj, és ezt mondd Hananjának: Így szól az Úr: Fajármot törtél össze, de vasjármot csináltál helyette! 14 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasigát teszek mindezeknek a népeknek a nyakára, hogy Nebukadneccart, Babilónia királyát szolgálják. Szolgálni is fogják, sőt még a vadállatokat is neki adom. 15 Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hananjá prófétának: Hallgass ide, Hananjá! Nem küldött téged az Úr, hazugsággal biztatod ezt a népet! 16 Azért ezt mondja az Úr: Eltöröllek téged a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert szavaiddal el akartad téríteni őket az Úrtól. 17 Meg is halt Hananjá próféta még annak az esztendőnek a hetedik hónapjában.

Van, aki pecsétet hamisít, és voltak hamis próféták, akik visszaéltek a jelképek hatásával. Nehéz volt az akkori népnek eldönteni, melyik próféta mond igazat? Most is sokan beszélnek „Isten nevében". Az a hiteles ember, aki olyankor gyakorolja a hitét, amikor annak ára van. Nem prófétaként, hanem hívő emberként mindig elmondhatjuk, hogy Isten mi mindent tett értünk, de óvakodjunk attól, hogy saját véleményünket Isten akarataként tüntessük fel. 

RÉ 82, MRÉ 82

„Annyira meggörnyedt…” (Lukács 13,10-17) Lukács 13,10-17

(11) „Annyira meggörnyedt…” (Lukács 13,10-17) (12) Jézus gyógyításaiban az „örök szombatból” ragyog fel egy sugár, abból az országból, ahol már nem lesz betegség. Ez az asszony tizennyolc éve, meggörnyedve, csak a földet nézhette. Igen, az ember meggörnyed, lelkileg, és aztán hozzágörnyed testileg is, vagy fordítva, hiszen sok a teher. Főleg, ha a terheket folyamatosan egymásra pakoljuk.* De a hit jele, ha valaki belegörnyedt az életébe, mert belegörnyedt mások terheinek hordozásába. A „meggörnyedt élet” az alázat, a szolgálat, az Istenre szorultság jele. Döbbenetes, hogy amikor Jézus Krisztus meggyógyítja ezt az asszonyt, éppen szombaton, a „hívők” sokaságának ez a gyógyulás nem számít, csak a saját vallásuk, a szent törvény, a szombat, a saját teológiájuk, Ige-értésük, kegyességük számít. Aki embertelenül kegyes, az nem az Úr választottja, ezt éppen a mai történet mondja ki nekünk. Minden nyugalom napja áldott lehetőség arra, hogy felegyenesedjünk, Isten Igéjének közelében, és Krisztus követeiként felegyenesítsünk másokat.**

 

* Nem szabad egy határon túl a másikat terhelni, sőt imádkoznunk kell azért, ha mi tehetetlenül és tartósan teherré lennénk az embertársunk számára, akár azok számára, akik a legjobban szeretnek bennünket, akkor hívjon haza bennünket az Úr.

** Egyenesedj fel és egyenesítsd fel a másikat. Lehet, hogy elég annyi, hogy hagyd békén a másikat, ne terheld feleslegesen. Bizony sokszor a legtöbb az, amit egyik ember a másiknak adhat, hogy békén hagyja. A felszabadult, felegyenesedett, Istent dicsérő ember, az Úr ünnepének legnagyobb ajándéka.