"... akarta téríteni őket az Úrtól"
Jer 29
1 Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, 2 miután Jekonjá király, az anyakirálynő, a főemberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből. 3 Elászá, Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda királya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba: 4 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: 5 Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! 6 Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! 7 Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is! 8 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álomlátók álmaira! 9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem én küldtem őket! – így szól az Úr. 10 Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. 11 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. 12 Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13 Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. 14 Megengedem majd, hogy megtaláljatok – így szól az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak – így szól az Úr –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket. 15 Hiába mondtátok, hogy támasztott nektek az Úr prófétákat Babilóniában is! 16 Ezt mondja az Úr a királynak, aki Dávid trónján ül, és az egész népnek, amely ebben a városban lakik, honfitársaitoknak, akik nem mentek veletek fogságba: 17 Így szól a Seregek Ura: Fegyvert, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, és olyanná teszem őket, mint a rothadt fügék, amelyek ehetetlenül rosszak. 18 Üldözni fogom őket fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel. Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára: átkaikban velük példálóznak, elborzadva fölszisszennek láttukra, és gyalázattal fogják emlegetni őket mindazok a népek, amelyek közé szétszórtam őket. 19 Mert nem hallgattak a szavamra – így szól az Úr –, pedig üzentem nekik szolgáim, a próféták által, méghozzá idejében üzentem, de nem engedelmeskedtek – így szól az Úr. 20 Halljátok meg az Úr igéjét mindnyájan, ti foglyok, akiket Jeruzsálemből Babilóniába száműztem! 21 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene Ahábról, Kólájá fiáról és Cidkijjáról, Maaszéjá fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: Nebukadneccar babilóniai király kezébe adom őket, és ő kivégezteti őket a szemetek láttára. 22 Átkaikba foglalják őket a Babilóniában élő júdai foglyok, és ezt mondják: Olyanná tegyen téged az Úr, mint Cidkijját és Ahábot, akiket lassú tűzön égetett meg Babilónia királya! 23 Mert olyan dolgot követtek el, ami becstelenség Izráelben: paráználkodtak felebarátaik feleségével, és hazug igét hirdettek az én nevemben, amelyet nem parancsoltam nekik. Én tudom és tanúsítom ezt – így szól az Úr. 24 A nehelámi Semajának pedig mondd meg: 25 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Te leveleket küldtél a magad nevében Jeruzsálem egész népének és Cefanjá főpapnak, Maaszéjá fiának meg az egész papságnak, és ezt írtad: 26 Az Úr tett téged Jójádá főpap utódjává, hogy ügyelj az Úr házában minden féleszű és prófétálgató emberre, és zárd kalodába, vagy verd vasra őket. 27 Akkor miért nem fenyítetted meg az anátóti Jeremiást, aki nektek prófétálgat? 28 Hiszen ilyen levelet küldött hozzánk Babilóniába: Hosszú lesz a fogság! Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! 29 Cefanjá főpap azonban felolvasta ezt a levelet Jeremiás prófétának. 30 Ekkor így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 31 Küldd el ezt az üzenetet mindazoknak, akik fogságba mentek: Így szól az Úr a nehelámi Semajáról: Mivel Semajá prófétált nektek, pedig nem én küldtem őt, és hazugsággal biztatott benneteket, 32 azért ezt mondja az Úr: Megbüntetem a nehelámi Semaját és ivadékait. Nem marad meg közülük senki e nép soraiban, és nem fogja élvezni azt a jót, amelyet népemmel teszek – így szól az Úr –, mert szavaival el akarta téríteni őket az Úrtól.
(24) „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun…” (Lukács 13,18-30) Izgat a kérdés, kik üdvözülnek, ki nem üdvözül? A kérdésfelvetés eleve irányított választ várna Jézustól: „kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” (23) Jézus nem válaszol erre a kérdésre. Ehelyett annyit mond: mi közöd neked ehhez, Te kövess engem (24; János 21,22). Jézus Krisztus nem azért jött, hogy azt megmondja nekünk, hogy hányan üdvözülnek, hanem hogy rámutasson az üdvösség egyedüli útjára, amely szoros kapun át vezet Őhozzá (24). A kapu nem azért keskeny, hogy kevesen jussanak be rajta, hanem azért, mert önmegtagadásra indítja az Úr gyermekeit: le kell hajtani a fejet, és be kell húzni a „hasat” ahhoz, hogy bejussunk. Mi hiába akarunk bemenni a szoros kapun, ha Isten nem arra vezet bennünket; hiszen a mi döntésünket mindig megelőzi az Ő döntése felőlünk. Sokan vannak olyanok, akiket eleve nem is érdekel a falusi kis porták kapuja, miközben kastélyok tágas bejáratát kínálják nekik (24). Sokak későn döbbennek rá a helyes útra, amikor már bezáródott a kapu (25).*
* Jézus szavai konkrétan arra utalnak, hogy az Ő népe, amely a közelében élt, nem hallgatott Jézus Krisztusra, de lesznek majd sokan a világon, akik követni fogják Őt (25-30). Mégis, hisszük, akik zörgetni tudnak majd az ajtón, azoknak nem végérvényesen mondja az Úr, hogy nem ismeri őket (25). Urunk add, hogy időben, már most Tenálad zörgethessünk. Köszönjük, hogy mindeneknek előtte elültetted szívünkben az Isten Országa mustármagját, amely előbb-utóbb nagy fává növekszik életünkben, másoknak is menedéket, árnyékot nyújtva (18-21).