előző nap
következő nap

"Én veled leszek ..., és megszabadítalak." Jer 30,1–11

1 Így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: 2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked! 3 Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának a sorsát – mondja az Úr –, és visszahozom őket arra a földre, amelyet őseiknek adtam, és birtokba fogják azt venni. 4 Ezeket az igéket jelentette ki az Úr Izráelről és Júdáról. 5 Így szól az Úr: Riadt lármát hallok, rettegés van, nincs békesség! 6 Kérdezzétek meg, nézzetek utána: szokott-e szülni férfiember? Miért látok ennyi férfit ágyékra tett kézzel, mintha vajúdnának? Miért sápadt el annyira minden arc? 7 Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle! 8 Azon a napon letöröm igáját nyakadról – így szól a Seregek Ura –, köteleidet leszaggatom. Nem szolgálnak többé idegeneknek, 9 hanem Istenüket, az Urat fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok nekik. 10 Te azért ne félj, szolgám, Jákób – így szól az Úr –, és ne rettegj, Izráel! Mert én hazasegítelek a messzeségből, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem háborgatja senki. 11 Én veled leszek – így szól az Úr –, és megszabadítalak. Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.

Hananjának nem volt joga Jeremiás igáját összetörni (28,10), mert nem volt hatalma jóra fordítani a nép sorsát. A fogság és a száműzetés Isten büntetése volt, de nem fog örökké tartani, és amikor véget ér, béke lesz újra. Ő rakta rájuk az igát (27,11), és ő fogja letörni (8). Bár nem minden nehézségünk volt büntetés, annyi hasonlóság van, hogy tudhatjuk: bajban is és békében is Isten mindig velünk van (11).

RÉ 135, MRÉ 135

„…néhány farizeus jött hozzá, akik így szóltak: Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni.” (Lukács 13,31-35) Lukács 13,31-35

(31) „…néhány farizeus jött hozzá, akik így szóltak: Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni.” (Lukács 13,31-35) Milyen döbbenetes kimondani, hogy a jóindulat is lehet gyanús. A farizeusok látszólag jóindulattal fordulnak most Jézushoz, hogy figyelmeztessék, meneküljön innen, mert Heródes Antipász meg akarja Őt ölni (31).* A mi Urunk azonban átlát a hamis jóindulaton is. Őt nem ijeszti meg a tetten érhető rosszindulat, és nem enged a hízelkedő, hamis jóindulatnak sem.** Jézus kijelenti, hogy az Ő élete nem Heródes,*** hanem az élő Isten kezében van (32).**** Jézus azt üzeni Heródesnek, hogy „gyógyítok, ördögöket űzök ki”, ezek tények; a prédikációimat ne említsétek, mondja Jézus, mert azokat nem értené, vannak olyanok, akik előtt ugyanis nem nyílik meg az Ige (32). Majd Jézus hozzáteszi: lehetetlen, hogy a próféta, ebben az esetben Ő, Jeruzsálemen kívül vesszen el (33). Isten elrendelt akaratán, az Istentől elfogadott „kell” felismerésén túl (33), ebben a kijelentésben ott van Jézus sírása is, saját városa, saját népe felett (34-35). Ugyanakkor ebben a mondatban irónia rejtőzik, miszerint ez a szent város, annyira „szent”, hogy öl, sőt a prófétákat öli, hát milyen város ez? Végül a farizeusok felé fordul: ti mondjátok ezt meg neki, mert ti, nagy „hazafiak”, ti vagytok vele, az elnyomó hatalom képviselőjével, beszélő viszonyban, nem én (32).

 

* Jézus Krisztus sokszor mondott feddő beszédet az önelégült, álhazafi farizeusok ellen, az imént is azt tette, amikor azt hirdette meg, hogy az elsőkből utolsók lesznek odaát (30); ezt minden farizeus könnyen magára vehette. Ezek után különösen gyanús ez a jóindulat.

** Heródes egyébként nem akarta megölni Jézust, ez egyértelműen kiderül, nem sokkal ezek után, Jézus perében (Lukács 23,8). A farizeusok tehát blöfföltek, jóindulatuk hazug volt.

*** Jézus a tisztátalan rókához hasonlítja Heródest (32).

**** Jézus Krisztus, és minden hívő ember küldetése az, hogy ezt az elrendelt utat felismerje és betöltse. A mi Urunk vállalta ezt a küldetést, amelyben Ő világosan látja, e napok történéséhez képest harmadnapra, azaz a közeljövőben, a halált.