előző nap
következő nap

„Hát nem drága fiam-e Efraim...?" Jer 31,18–30

18 Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem! 19 Elfordultam tőled, de aztán megbántam, belátva bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát. 20 Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr. 21 Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket, figyeld az országutat, az utat, amelyen elmentél! Térj vissza, Izráel szüze, térj vissza városaidba! 22 Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az Úr a földön: a nő fog járni a férfi után! 23 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy! 24 Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és a pásztorkodók. 25 Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket. 26 Akkor mondják majd: Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás! 27 Eljön még az az idő – így szól az Úr –, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal. 28 És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és leromboljam, ledöntsem és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elplántáljam őket – így szól az Úr. 29 Abban az időben nem mondják többé, hogy az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle, 30 hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.

„Hát nem drága fiam-e Efraim...?" (20). Isten szívébe enged bepillantást a mai ige. Ez a szív érted remegő, féltő irgalommal van tele most is. Ítélete nem kegyetlen megtorlás, hanem nevelő figyelmeztetés: térj észhez, fordulj hozzá, hogy el ne vessz örökre! Bűnbánó gyermekét ma is tárt karokkal fogadja. Mire vársz még?

RÉ 90, MRÉ 90

„…kényszeríts bejönni mindenkit…” (Lukács 14,15-24) Lukács 14,15-24

(23) „…kényszeríts bejönni mindenkit…” (Lukács 14,15-24)* A példázat világosan jelzi, hogy a meghívottak köre nem egyenlő azoknak a körével, akik végül valóban bemehetnek a vacsorára. Mások a meghívottak és mások a választottak (Máté 22,14). Az bizonyos, hogy a gazda háza meg fog telni vendégekkel. Nem elsősorban a hivatalosakkal, de mindenképpen a választottakkal; a választottakat senki el nem választhatja az Isten szeretetétől (Róma 8,38-39). Azokat az Isten, ha kell „bekényszeríti" a házába (21-24). A példázat hátterében nyilván ott rejtőzik az akkori hivatalos zsidó vallási és társadalmi vezetőkre való utalás, akik elutasították Jézust és a hivatalos meghívást. Isten azonban eleve szélesebbre tárta a karját.

 

* Ez a jézusi példázat Isten országának kiteljesedését egy ünnepi nagy vacsorához hasonlítja. Az ünnepi vacsorákra pedig öröm, bőség, szeretetteli közösség jellemző. Eljön az idő, amikor a meghívottak megtapasztalják ennek valóságát. Fontos látni, hogy a nagy vacsorára azok mehetnének be, akik meghívót kaptak. Azt is tudjuk, hogy sok meghívót küldött ki a ház Ura a vacsorára (16). A meghívó szövege így hangzott: "Jöjjetek, mert már minden készen van" (17). Valóban így van, mi ebben az időben élünk már, hiszen Jézus Krisztus eljövetelével, kereszthalálával és feltámadásával minden készen van. A meghívottak közül azonban többen mentegetőznek, hogy miért nem tudnak eljönni; van, aki földet vett; van, aki ökröt vett; van, aki megnősült (18-20).