előző nap
következő nap

„Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be" Jer 31,31–40

31 Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. 32 Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. 33 Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. 34 Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. 35 Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy nappal világítson, és megszabta a hold meg a csillagok rendjét, hogy éjjel világítsanak, aki mozgásban tartja a tengert, hogy zúgjanak hullámai, akinek Seregek Ura a neve: 36 Ha majd eltűnik ez a rend színem elől – így szól az Úr –, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem. 37 Ezt mondja az Úr: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni idelent a föld alapjait, akkor vetem el Izráel utódait mindazért, amit elkövettek – így szól az Úr. 38 Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor fölépül az Úr városa, a Hananél-toronytól a Szeglet-kapuig. 39 Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé. 40 Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy, a Kidrón-patakig valamennyi mező, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.

„Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be" (33). A külső elvárások nagy erővel hatnak az ember életére. Isten törvényét is lehet így nézni: „muszáj" megfelelnem neki, hogy elkerüljem az elmarasztalást, a rosszallást, vagy elismerést szerezzek. Isten terve minőségileg más: azt akarja, hogy kívülről vezérelt emberből belülről vezérelt emberré légy, aki szereti Ura akaratát. Az ő Lelke „...szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek..." (HK 1). Kész vagy-e befogadni őt? 

RÉ 84, MRÉ 84

„Ha valaki énhozzám jön, és meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét és gyermekeit…” (Lukács 14,25-35) Lukács 14,25-35

(25) „Ha valaki énhozzám jön, és meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét és gyermekeit…” (Lukács 14,25-35) A Krisztus-követésünk állhatatosságáról szól itt az Ige. - 1. Az állhatatosság megharcolása a családban kezdődik. A „meggyűlölni” kifejezés enyhébb értelme azt jelenti, „hátrébb tenni”; vagyis a családtagok sem foglalhatják el a mi Urunk Jézus Krisztus egyetlen, legelső helyét az életünkben; mint ahogy senki és semmi más sem kerülhet az Ő helyére, hiszen akkor minden felborul, sérül. Amikor Jézus Krisztus kerül életünk csúcsára, akkor kapjuk vissza a Szeretteinket is igazán (25).* - 2. Az állhatatosság megharcolása önmagunkkal folytatódik: önmagunk megtagadásával, ó-emberünk naponkénti megtagadásával, keresztjeink hordozásával, Jézus Krisztus keresztjére tekintve (25-26). - 3. Valóban döbbenetes, hogy mi minden elfoglalja a keresztyén ember és a keresztyén nép életében, a mi Urunk Jézus Krisztus egyetlen helyét. Pedig minden más csak úgy lesz áldássá az életünkben, ha Ő áll elől; ebben az elsőbbségben pedig az is benne van, hogy sok mindenre határozottan nemet kell mondani. Mi mindentől függünk mi, Jézus Krisztus helyett (33)?**

 

* … úgy, hogy azok elé is odaélhetjük, hitelesen az Urat; vagyis nem ők húznak vissza minket a régi életbe

** - 4. Emberileg fel kell mérni, lehetséges ez az állhatatosság? Mert a keresztyén életet nem elég elkezdeni, azt végig is kell járni, mert aki mindvégig kitart, annak szólnak az ígéretek (Márk 13,13). Ezt szemlélteti is az Ige. Nincs szánalmasabb a félbehagyott őrtoronynál, aminek költségét nem jól mérték fel. Nincs megalázóbb, mint a csata közvetlen közelében rádöbbenni arra, hogy az ellenség sokkal erősebb, mint mi, és könyörtelenül legyőz, ezért inkább békét kötünk vele (31-32). - 5. A keresztyén élet nem lehet ilyen megalkuvó, ugyanakkor rá kell döbbenünk, hogy az ellenség sokkal erősebb, mint mi, és saját erőnkből lehetetlen az állhatatosság. Ezért hoz Jézus Krisztus még egy képet, a só képét, amely az egyetlen olyan vegyület, amely mindig ugyanaz marad (Zsidókhoz írt levél 13,8), soha meg nem ízetlenül. Ő, egyedül Ő a garancia a mi állhatatosságunkra, az Ő ereje végzi el ezt bennünk. Ez sem érdem, hanem kegyelem. Ennek fényében jó tudni, hogy Isten gyermekeit a gonosz meg nem ölheti, mert Isten az, aki öl és elevenít (Ézsaiás 38,16). A gonosz csak megnehezítheti az életünket, ehhez azonban adja a sót, Önmagát a mi Urunk.