"Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban! "
Jer 32,1–25
1 Az Úr igéje szólt Jeremiáshoz Cidkijjának, Júda királyának a tizedik esztendejében, amely Nebukadneccar tizennyolcadik esztendeje volt. 2 Akkor már körülzárva tartotta a babilóniai király hadserege Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig fogoly volt Júda királyának palotájában, a börtön udvarában. 3 Itt tartotta fogva Cidkijjá, Júda királya ezzel a váddal: Miért prófétálod, hogy azt mondja az Úr: „Ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja azt"? 4 És hogy „Cidkijjá, Júda királya sem fog megmenekülni a káldeusok kezéből, hanem a babilóniai király kezébe kerül: személyesen beszél majd vele, és szemtől szemben fog majd állni vele. 5 Babilóniába viszi Cidkijját, és ott lesz, amíg rá nem tekintek – így szól az Úr. Hiába harcoltok a káldeusok ellen, nem boldogultok!" 6 Jeremiás ezt mondta: Így szólt hozzám az Úr igéje: 7 Sallúm nagybátyádnak a fia, Hanamél el fog jönni hozzád, és ezt mondja majd: Vedd meg a szántóföldemet Anátótban, mert te vagy a legközelebbi rokonom, neked van jogod megvenni. 8 El is jött hozzám Hanamél, a nagybátyám fia az Úr szava szerint a börtön udvarába, és ezt mondta nekem: Vedd meg szántóföldemet, amely Benjámin földjén, Anátótban van, mert tied az öröklés joga, vedd meg mint legközelebbi rokon! Mivel ráismertem, hogy ez az Úr szava, 9 megvettem Hanaméltól, nagybátyám fiától az anátóti szántóföldet, és kimértem ezüstben az árát: tizenhét sekelt. 10 Megírtam a szerződést, lepecsételtem, és tanúkkal hitelesíttettem, az ezüstöt pedig kimértem mérlegen. 11 Azután fogtam az adásvételi szerződést, azt is, amely annak rendje-módja szerint le volt pecsételve, meg a le nem zártat is, 12 és odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának nagybátyám fia, Hanamél előtt, az adásvételi szerződést aláíró tanúk meg a börtön udvarán ülő júdaiak előtt. 13 És megparancsoltam Bárúknak mindannyiuk előtt: 14 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogd ezeket az iratokat, ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételtet is meg ezt a le nem zárt szerződést is, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sokáig megmaradjanak! 15 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban! 16 Majd így imádkoztam az Úrhoz, miután odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának: 17 Ó, Uram, Uram! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen! 18 Te irgalmas vagy ezer nemzedéken át, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! 19 Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel úgy bánsz, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli. 20 Jeleket és csodákat tettél Egyiptomban, Izráelben és az emberek között is mind a mai napig. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is ismert. 21 Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptomból jelek és csodák között, erős kézzel, kinyújtott karral, nagy és félelmetes tettek kíséretében. 22 Nekik adtad ezt az országot, amelyet esküvel ígértél oda őseiknek, ezt a tejjel-mézzel folyó földet. 23 Ők bementek, és birtokba is vették. De nem hallgattak szavadra, nem éltek törvényed szerint, és nem tették meg mindazt, amit megparancsoltál nekik. Ezért zúdítottad rájuk mindezt a veszedelmet. 24 Az ostromsáncok már elérték a várost, elfoglalására készen, és ez a város a fegyver, az éhínség és a dögvész miatt hamarosan az ostromló káldeusok kezébe kerül. Amit megígértél, megtörtént, magad is láthatod! 25 És mégis ezt mondtad nekem, Uram, ó, Uram: Vedd meg ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! – pedig ez a város a káldeusok kezébe kerül!
„…nem megy-e addig az elveszettért, amíg meg nem találja?” (Lukács 15,1-10)
Lukács 15,1-10
(5) „…nem megy-e addig az elveszettért, amíg meg nem találja?” (Lukács 15,1-10) A kálvini teológia levezethető ebből a példázatból. - Az ember elveszett, nemcsak eltévedt, hanem elveszett, vagyis az elveszett bárány bégetését sem hallja a pásztor, ezért nem utána kell mennie, hanem meg kell keresnie az elveszettet (1-4). - Az elveszett bárány előbb-utóbb kiszolgáltatottá válik, elfárad, elgyengül, és a ragadozók széttéphetik. Aki ostobán elkóborol a nyájból, a Pásztor közeléből, az halálos veszélyben van. Mindnyájan ebben vagyunk. A farizeusok nagy hibája, hogy ezt nem látták be. - Mint ahogy a farizeusok azt sem látták be, hogy az elveszett bárány nem tud a saját erejéből visszatalálni. - Csak akkor van esélye, ha a Pásztor, az Atya keresi, mint a saját nyájának egy tagját.* Nincs esélyünk, ha az Atya nem indul el felénk. A farizeusok igaznak tartották magukat, és meg voltak győződve arról, hogy saját látványos jó cselekvésük elég.**
* Az izraeli pásztor idegen nyáj bárányát nem kereste, csak a sajátját. Az Atya az Övéit keresi, és meg is találja, akármilyen szakadékba is zuhant az élete. A jó Pásztor az Övéit egyenként számon tartja.
** A mennyben örülnek egyetlen bűnös megtérésén is (5-7), mert a mennyben tudják, mi az üdvösség és mi a bűn. Ott apró-cseprő ügyekkel már nem foglalkoznak, egy ember megtérésekor azonban öröméneket énekelnek a mennyben. Nincs köze a mennyei világhoz annak, aki nem tud örülni mások megtérésének.