előző nap következő nap

"Pedig elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat..." Jer 44,1–14

1 Ez az ige szólt Jeremiáshoz mindazokról a júdaiakról, akik Egyiptomba költöztek, és Migdólban, Tahpanhészban, Nófban és Patrósz földjén laktak: 2 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Láttátok, milyen nagy veszedelmet hoztam Jeruzsálemre és Júda minden városára; azok most mind romokban hevernek és lakatlanok. 3 Azért van ez, mert gonoszságukkal bosszantottak engem, amikor tömjénezni jártak, és más isteneket tiszteltek, akiket nem ismertek sem ők, sem ti, sem őseitek. 4 Pedig elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem, és megmondtam, hogy ne kövessetek el olyan utálatos dolgot, amit gyűlölök! 5 De nem hallgattak és nem figyeltek rájuk, nem tértek meg gonoszságukból, hanem más isteneknek tömjéneztek. 6 Ezért áradt ki lángoló haragom, és tombolt Júda városaiban meg Jeruzsálem utcáin, úgyhogy romhalmazzá és pusztasággá váltak. Így van ez ma is. 7 Ezért most így szól az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Miért követtek el ilyen nagy gonoszságot a magatok vesztére, amely miatt kiirtanak Júdában férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, hogy még maradékot se hagyjanak belőletek?! 8 Hiszen kezetek csinálmányaival bosszantotok engem, és más isteneknek tömjéneztek Egyiptomban, ahová jöttetek, hogy itt lakjatok mint jövevények. Emiatt kiirtanak benneteket, átok- és szitokszóvá lesztek a föld valamennyi népe között. 9 Talán elfelejtettétek őseitek gonoszságát, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságát, a magatok és feleségeitek gonoszságát, amelyet Júdában és Jeruzsálem utcáin követtek el? 10 Nem alázkodtak meg a mai napig sem, nem féltek, és nem éltek törvényem és rendelkezéseim szerint, amelyeket nektek és őseiteknek adtam. 11 Ezért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Én most ellenetek fordulok, veszedelmet hozok rátok, és kiirtom egész Júdát. 12 Elragadom Júda maradékát, akik elhatározták, hogy Egyiptomba mennek, és ott laknak mint jövevények. Elpusztulnak mindnyájan Egyiptom országában. Fegyver által esnek el, éhínség miatt vesznek el, a nép apraja-nagyja fegyver és éhínség miatt hal meg: Átokszóvá lesznek, hogy beleborzong, aki hallja; velük fognak példálózni az átokmondók és a csúfolódók. 13 Megbüntetem az Egyiptomba települőket, ahogyan Jeruzsálemet is megbüntettem: fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel! 14 Nem menekül és nem szabadul meg senki Júda maradékából, akik Egyiptomba mentek, hogy ott lakjanak mint jövevények. Nem térhetnek vissza Júdába, pedig sóvárognak arra, hogy újból ott lakjanak. De nem térhet vissza, csak néhány menekült!

A gonoszságot az ember a maga kárára követi el – másokra is kiáradó, messzemenő negatív következményekkel (7). Pedig az Úr időben figyelmeztet a veszélyekre (4), hogy ne kelljen népe ellen fordulnia (11–13). Felénk fordult Istenünk – Krisztusban, hiszen gonoszságunk minden terhét, a bűnök büntetését magára vállalta. 

RÉ 296, MRÉ 187

„…elküldöm szeretett fiamat…” (Lukács 20,9-19) Lukács 20,9-19

(13) „…elküldöm szeretett fiamat…” (Lukács 20,9-19) Akkor Izráel népéről szólt Jézus példázata, most mai népének üzen! -1. Isten ránk bízta szőlőskertjét, ez méltóság és felelősség egyszerre (9). -2. Fontos üzenet az is, hogy a Gazda messze elutazott (9), ne várjunk rendkívüli jelenéseket, kijelentéseket. - 3. A Gazda követein és Igéjén keresztül üzen (10-12). - 4. Legnagyobb nyomorúságunk, hogy nem figyelünk az üzenetre, lenézzük, bántjuk a Gazda követeit. - 5. De a bűnök bűne az, hogy amikor a Gazda a legvégsőkig elmegy, és Szeretett Fiát küldi, azt pedig megöljük (13-15); akkor és ma is. - 6. Mégis Isten tartja kezében az ügyünket: nincs ennél nagyobb örömhír, mert Fiának halála örök hajlékunknak tartópillére, szegeletköve lett (17; Zsoltárok 118,22). - 7. Ez a kő tart mindeneket, de akire ez a kő rázuhan, az elveszett (18). -8. Isten egy időre elveszi a szőlőt a méltatlanoktól, végül azonban Övéinek adja azt, zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt (16; Róma 11).