előző nap
következő nap

„Ne félj..., mert én veled leszek!" Jer 46,13–28

13 Ezt az igét jelentette ki az Úr Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadneccar, Babilónia királya, és megveri Egyiptomot: 14 Mondjátok el Egyiptomban, hirdessétek Migdólban, hirdessétek Nófban és Tahpanhészban! Ezt mondjátok: Állj elő, légy erős, mert fegyver pusztít körülötted! 15 Miért menekül Ápisz, a te hatalmas istened? Nem tudott ellenállni, mert elkergette az Úr! 16 Sokan megtántorodtak, egymásra hullottak. Akkor ezt mondták: Jöjjetek, térjünk vissza népünkhöz, szülőföldünkre a gyilkos fegyver elől! 17 A fáraót, Egyiptom királyát szájhősnek nevezik, aki elmulasztotta az alkalmat. 18 Életemre mondom – így szól a Király, akinek Seregek Ura a neve –: Oly bizonyosan bekövetkezik ez, ahogyan a Tábór ott áll a hegyek között, és a Karmel belenyúlik a tengerbe. 19 Készítsd a holmidat, mert fogságba mégy, Egyiptom lakossága! Mert pusztasággá lesz Nóf, tűzvész miatt válik lakatlanná. 20 Szépséges üszőborjú Egyiptom, de bögöly száll rá északról. 21 Zsoldosai is olyanok benne, mint a hizlalt bikaborjúk; de még ők is megfordulnak, elfutnak mind, meg sem állnak, ha eljön rájuk a veszedelem napja, büntetésük ideje. 22 Kígyó sziszegése hangzik, mert haderővel jönnek, és fejszékkel mennek neki, mint a favágók. 23 Kivágják erdejét – így szól az Úr –, noha áthatolhatatlan. Mert többen vannak, mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok. 24 Megszégyenül Egyiptom leánya; északi nép kezébe kerül. 25 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Csapással sújtom Ámón istent Nó városában, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait, a fáraót és azokat, akik benne bíznak. 26 Azoknak a kezébe adom őket, akik az életükre törnek, Nebukadneccar babilóniai királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott, mint hajdan – így szól az Úr. 27 De te ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj, Izráel! Mert én hazasegítelek a messzeségből, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem háborgatja senki. 28 Ne félj, szolgám, Jákób – így szól az Úr –, mert én veled leszek! Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.

Miközben Egyiptom sem kerülheti el a sorsát – népét Nebukadneccar babilóniai királynak és szolgáinak kezébe adja az Úr (26) –, aközben a választott nép tagjai számára hangzik a vigasztalás ígérete. Ez a Krisztus Jézus által megváltottakra, a lelki Izráel tagjaira nézve még inkább igaz: „Ne félj..., mert én veled leszek!" (28). Próbák, bajok, veszedelmek és vereségek minket is érhetnek, de megtartó Urunk ezekben sem hagy magunkra bennünket. Szent bizonyosságunk: történjék bármi, „Velünk az Úr, mi ővele" (RÉ 393).

RÉ 306, MRÉ 183

„Állhatatosságotokkal…” (Lukács 21,5-28) Lukács 21,5-28

(19) „Állhatatosságotokkal…” (Lukács 21,5-28) Állhatatosságra készít fel a mi Urunk! Az Ő tudta nélkül nem történhet semmi sem az Övéivel, erre utal az a kijelentés, hogy hajszálaink is számon vannak tartva (18-19). - 1. Az állhatatosságra mindig szükség van, de eljön az idő, amikor koncentráltan szükség lesz az állhatatosságra (7), mert minden, ami egykor gyönyörű volt, az elenyészik, ide értve még a templomot, az istentiszteletet is. Nem marad semmi ebből a világból (2 Péter 3,10-13), mert itt minden tökéletlen (5-6). - 2. Erre az állhatatosságra Istentől való jelek készítenek fel bennünket: ► Sokan hivatkoznak Krisztusra, és „csak” magukat tartják Őhozzá tartozónak (8). ► Az ember eleve lázadó, de amikor a lázadások mindenhol jelen vannak; uralom, rend, egyház és Isten ellen; sőt, magában az egyházban is, sokféle szakadással terheltek leszünk, akkor álljunk készen (9). ► Rettenetes dolgok történnek, mindenki harcol mindenki ellen, melynek nyomán újabb és újabb betegségek ütik fel a fejüket; ma nemcsak fegyverrel, hanem más módszerekkel öljük egymást, miközben megöl bennünket a sok inger és feszültség (10-11). ► A keresztyéneket pedig újra üldözik, gyűlölik, magukra hagyják őket, miközben a keresztyének egymást sem erősítik igazán, mert éles helyzetekben mindenki a bőrét menti és hiányzik a testvéri szeretet (16-17). ► A szent várost, és minden „szent dolgot” pogányok taposnak majd (20-24), mert nem ismeri a világ a „Szentet” és a szentséget; szentségtelenné lesz minden. ► Beleremeg az egész föld a fájdalomba, (25-26). - 3. Figyeljünk a jelekre, hogy ezekben az időkben állhatatosságunk bátor életben és bizonyságtételben mutatkozzon meg! (19) Az Úr pedig megadja a szót a szánkra (14-15), felegyenesedést a hitre (28).