előző nap
következő nap

„Az emberek segítségért kiáltanak..." Jer 47

1 Így szólt az Úr igéje Jeremiás prófétához a filiszteusokról, mielőtt a fáraó megverte Gázát. 2 Ezt mondja az Úr: Víz indul el észak felől, áradó folyóvá duzzad, elárasztja az országot és a benne élőket, a városokat és a bennük lakókat. Az emberek segítségért kiáltanak, jajgat az ország minden lakója. 3 Mert csattognak a mének patái, dübörögnek a harci kocsik, robognak a kerekei. Az apák még fiaikkal sem törődnek, mert erejük odalett, 4 mert eljön az a nap, amely elpusztít minden filiszteust, kiirtja Tírusz és Szidón utolsó segítőit is. Elpusztítja az Úr a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről valók utódait. 5 Kopaszra nyiratkoznak Gázában, elnémulnak Askelónban. Völgyüknek maradék népe, még meddig vagdosod magad? 6 Jaj, Úrnak kardja, meddig nem nyugszol meg? Húzódj vissza hüvelyedbe, csillapodj, maradj veszteg! 7 Hogyan maradhatna nyugton? Hiszen az Úr parancsolta Askelónhoz, a tengerpart ellen ő rendelte ki.

„Az emberek segítségért kiáltanak..." (2), amikor bajban vannak. Igaz ez egyénre és közösségre egyaránt. Voltak és lehetnek olyan történelmi helyzetek, amikor „jajgat" egy „ország minden lakója". Nagy kérdés, hogy a nehézségek közepette kitől kér és vár segítséget az ember. A hívők közössége a zsoltárossal együtt tesz bizonyságot nemcsak a bajban, de az adventi készülődésben is: „Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk" (Zsolt 33,20–21). 

RÉ 308, MRÉ 179

„…szívetek el ne nehezedjék…” (Lukács 21,29-38) Lukács 21,29-38

(34) „…szívetek el ne nehezedjék…”(Lukács 21,29-38) Közeledik megváltásunk teljességének ideje (28). - A hívő ember látja a jeleket, és úgy értékeli azokat, mint a fügefa a közeledő nyarat (29-31). - A sok gonoszság nem csüggeszti el, mert tudja, hogy Megváltója közel van már; ezért tud tűrni, megbocsátani, és szelíd hatalommal tenni a gonosz ellen. - Persze, mint a kommandósok, leteperhetjük a gonoszt, de le nem győzhetjük; arra csak a Megváltónk képes; ezért mindig több a krisztusi szelídség, mint a kommandósan erős győzelem és rendfenntartás. Itt emez is kell, de eredménye mindig csak átmeneti; a végleges megoldást az Úr hozza el. - Úgy tekints a gonoszság kiáradására, hogy hamarosan kiárad rád a kegyelem is (Róma 5,20). - Ebben a nemzedékben, vagy a következőben, nem tudjuk (Máté 24,36); de azt tudjuk, hogy az ég és föld elmúlik, de az Úr beszéde, Igéje, ígérete nem enyészik el (33). - Bocsásd meg nekünk Urunk, hogy mégis olyan gyakran elnehezedik a szívünk, türelmetlenek vagyunk, erőtlenek, és megadjuk magunkat a testi-lelki gravitációnak: a sokféle mámornak és a megélhetés mindennapi elemésztő gondjainak (34).*

 

* Egyik testvérem őszintén kifakadt előttem: elég volt, feladom, elfáradtam. Értjük, miről van szó. Köszönjük Urunk, hogy kegyelmed több a mi „éberségünknél”, de köszönjük azt is, hogy éppen ez a kegyelem ad erőt mégis a „tartásra”.