előző nap
következő nap

„Meneküljetek, mentsétek meg életeteket..." Jer 48,1–25

1 Móábról ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztul! Kirjátajim megszégyenül, elfoglalják, Miszgáb megszégyenül, összezúzzák. 2 Odavan már Móáb dicsősége, Hesbónban gonosz tervet szőnek ellene: Gyertek, irtsuk ki a népek közül! Te is elnémulsz, Madmén, utolér a fegyver! 3 Kiáltás hangzik Hórónajimból a pusztulás és nagy romlás miatt. 4 Összeomlott Móáb, kiáltásuk Cóarig hangzik. 5 Zokogva mennek föl a Lúhít-hágón, Hórónajim lejtőjén jajkiáltás hangzik az ellenség pusztítása miatt. 6 Meneküljetek, mentsétek az életeteket, és legyetek olyanok, mint bokor a pusztában! 7 Mivel alkotásaidban és kincseidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kemós fogságba megy papjaival és a vezetőkkel együtt. 8 Eljön a pusztító minden város ellen, egy város sem menekül meg. Odalesz a völgy, elpusztul a fennsík, ahogyan megmondta az Úr. 9 Adjatok szárnyat Móábnak, hogy elszállhasson, mert városai pusztasággá lesznek, senki sem lakik bennük. 10 Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi, átkozott, aki kíméli kardját a vértől! 11 Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta, és csak pihent, mint seprőjén a bor. Nem öntötték át egyik edényből a másikba, nem kellett fogságba mennie. Ezért maradt meg a zamata, illata sem változott. 12 De jön már az az idő – így szól az Úr –, amikor csaposokat küldök hozzá, akik megcsapolják, edényeit kiürítik, korsóit összetörik. 13 Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott. 14 Hogyan mondhatjátok: Vitézek vagyunk, és harcra termett erős férfiak? 15 Elpusztul Móáb, városait megszállják, válogatott ifjai vágóhídra kerülnek! – így szól a Király, akinek Seregek Ura a neve. 16 Közeledik Móáb veszte, nagyon gyorsan eléri romlása. 17 Szánakozzatok rajta, kik körülötte laktok, mindenki, aki ismeri nevét! Mondjátok: Jaj, de összetört az erős bot, az ékes pálca! 18 Szállj le dicsőségedből, ülj a porba, Díbón lakossága, mert Móáb pusztítója fölvonult ellened, lerombolja erődjeidet! 19 Állj ki az útra, nézz körül, Aróér lakossága! Kérdezd a futva menekülőt: Mondd, mi történt? 20 Megszégyenült Móáb, összezúzták! Jajgassatok és kiáltsatok, hirdessétek az Arnón mellett, hogy elpusztult Móáb! 21 Eljött az ítélet a sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfaatra, 22 Díbónra, Nebóra és Bét-Diblátajimra, 23 Kirjátajimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra, 24 Kerijjótra, Bocrára és Móáb országának összes városára közel és távol. 25 Letörték Móáb szarvát, és karját összezúzták! – így szól az Úr.

A megítélt móábiták felé hangzott a megoldást hirdető ige: „Meneküljetek, mentsétek meg életeteket..." (6). Bűneink miatt mi is méltók vagyunk az igazságos Isten ítéletére. Ő azonban, aki gyűlöli a bűnt, menedéket készített a megtérő bűnös számára. Éljünk hát a drága lehetőséggel, meneküljünk az érettünk emberré született Isten Fiához, a bennünket megváltó, üdvözítő Úr Jézus Krisztushoz!

RÉ 310, MRÉ 186

„…belement a sátán Júdásba…” (Lukács 22,1-23) Lukács 22,1-23

(3) „…belement a sátán Júdásba…”(Lukács 22,1-23)* A bűnben a legtitokzatosabb az, hogy Isten nemcsak előre tud róla, hanem beépíti üdvtervébe; de Isten nem oka a bűnnek, és a felelősség nem hárítható át Őrá. Júdás története a Biblia legnehezebb szakasza. Kálvin ennek nyomán hangsúlyozza: Isten előre látja, uralja és felhasználja a bűnt; de nem oka és felelőse a bűnnek (Institutio 17. rész, 18. fejezet; Ézsaiás 45,7). Döbbenetes: Júdás Isten megváltó akaratát indítja el, miután belement a sátán, amit a mi Urunk is előre lát (Máté 26,2; János 13,27); de Júdás saját mozgatórugója mégis a „pénz” (5-6), és nem az isteni akarat. Áldott legyen az Isten, hogy Ő mindent jobban tud, üdvösségünkért végigjárta ezt a titokzatos utat, legyőzte a bűn és a sátán erejét, testét, vérét adva érettünk (7-20).

 

* A bűn pontos leírása mai Igénk első hat verse, ma csak ezzel tudunk foglalkozni.

 

- 1. A bűn mindig Isten elárulása: elárulom teremtőmet és gondviselőmet; saját életem forrását tömöm be; van ebben valami döbbenetes.

 

- 2. A bűn mélyén pedig ott van a sátán, sőt, belénk hatol ilyenkor a sátán (2), de a felelősség a miénk. A sátán is meglakol majd, de nekünk is felelnünk kell bűneink következményéért. Isten előtt nincs az a játszma, miszerint állandóan mentjük magunkat, és a másikat tartjuk kizárólag felelősnek mindenért: részese vagy, benne vagy, felelős vagy!

 

- 3. A bűn nem kíméli az embert, nem kíméli Isten népét, sem a gyilkosságra készülő vallási vezetőket, és nem kíméli az ünnepeket sem; ünnepelve sem jobb, hanem gonoszabb lesz az ember (1-2). Szíven üt az ellentét: a főpapok készülnek az Isten szabadításáért hálát adó ünnepre, úgy, hogy közben gyilkos indulat rejtőzik a szívükben (2).

 

- 4. A bűn mindig előre eltervezett, de titkolt, nem nyilvános, és szövetségeseket keres magának. A nagytanács tagjai gondosan elhatározták Jézus megölését, kitervelték, előkészítették (János 11,43-53); a bűn mindig előre elhatározott, tudatos, titkolt és „klikkes” (2).

 

- 5. A bűnben a legtitokzatosabb az, hogy Isten nemcsak előre tud róla, hanem beépíti üdvtervébe; de Isten nem oka a bűnnek, és a felelősség nem hárítható át Őrá. Júdás története a Biblia legnehezebb szakasza. Kálvin ennek nyomán hangsúlyozza: Isten előre látja, uralja és felhasználja a bűnt; de nem oka és felelőse a bűnnek (Institutio 17. rész, 18. fejezet; Ézsaiás 45,7). Döbbenetes: Júdás Isten megváltó akaratát indítja el, miután belement a sátán, amit a mi Urunk is előre lát (Máté 26,2; János 13,27); de Júdás saját mozgatórugója mégis a pénz (5-6), és nem az isteni akarat. Júdás nem rosszá lett egyszer csak, mint egy elbukott tanítvány (3), hanem eleve az volt, maga Jézus ezt már a tizenkettőre tekintve kimondta, hogy egy közülük ördög (János 6,70). Mégis „jaj” annak, aki Őt elárulja (21-23). Júdás halálos bűne nem az árulás volt, nem is a pénz imádata, hanem az, hogy nem hitte (hihette) el, hogy még erre is van bocsánat Krisztusnál, és öngyilkos lett (Máté 27,1-5).

 

- 6. Áldott legyen az Isten, hogy Ő mindent jobban tud, üdvösségünkért végigjárta ezt a titokzatos utat, legyőzte a bűn, és a sátán erejét, testét, vérét adva érettünk (7-20).