előző nap következő nap

„...felfuvalkodott az Úrral szemben!" Jer 48,26–47

26 Itassátok le Móábot, mert felfuvalkodott az Úrral szemben! Tenyereljen bele a saját okádásába, és legyen nevetségessé ő is! 27 Teelőtted is nevetséges volt Izráel, és mintha a tolvajok közé tartozott volna, valahányszor beszéltél róla, gúnyosan csóváltad a fejed! 28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklán, Móáb lakosai! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a barlangok nyílásában fészkel! 29 Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, büszke és dölyfös, fennhéjázó és kevély szívű. 30 Tudom, hogy milyen féktelen – így szól az Úr –, hazug a fecsegése, hamisak a tettei. 31 Ezért jajgatok Móáb miatt, sóhajtozom egész Móábért, sóhajtozom Kír-Heresz lakóiért. 32 Jobban siratlak, mint Jazért, Szibmá szőlője! Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak, Jazérig elértek, de gyümölcsszedésedre és szüretedre rátört a pusztító! 33 Odalett az öröm és a vigadozás Móáb földjéről és kertjeiből. A sajtóból kifogyott a bor, nem taposnak kurjongatva, nem is hallatszik kurjantás. 34 Hesbón és Elálé kiáltása Jahacig ér, hangjuk Cóartól Hórónajimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik, mert Nimrím vizei is elapadnak. 35 Elpusztítom Móábban – így szól az Úr –, aki az áldozóhalmon áldozik, és isteneinek tömjénez. 36 Ezért sír a szívem Móábért, mint a fuvola; sír a szívem Kír-Heresz lakóiért, mint a fuvola. Mert elveszett mindene, amit szerzett. 37 Minden fej kopaszra nyírva, minden szakáll levágva, minden kéz összevagdosva, minden derékon zsákruha. 38 Móábban minden háztetőn és minden téren gyászolnak, mert összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek – így szól az Úr. 39 Jaj, de összetört Móáb! Jajgassatok! Jaj, de szégyenletesen megfutamodott! Nevetséges lett Móáb, elrettennek tőle szomszédai. 40 Ezt mondja az Úr: Lecsap Móábra, mint a sas, kiterjesztett szárnnyal. 41 Elfoglalja a városokat, beveszi a várakat. Olyan lesz azon a napon Móáb vitézeinek a szíve, mint a vajúdó asszonyé. 42 Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert felfuvalkodott az Úrral szemben. 43 Rettegés, verem és csapda fenyeget téged, Móáb lakossága – így szól az Úr. 44 Aki a rettegés miatt menekül, verembe esik, és aki feljön a veremből, azt a csapda fogja meg, mert elhozom Móábra a büntetés esztendejét! – így szól az Úr. 45 Hesbón árnyékában kimerülten megállnak, akik menekülnek. De tűz csap ki Hesbónból, és láng Szíhón palotájából, megégeti Móáb halántékát és a lármázók koponyáját. 46 Jaj neked, Móáb! Elpusztul Kemós népe, mert fiaidat fogságba viszik, és leányaidat rabságba. 47 De majd jóra fordítom Móáb sorsát az utolsó napokban – így szól az Úr.Eddig tart Móáb ítélete.

Móáb népének fő bűne az volt, hogy „...felfuvalkodott az Úrral szemben!" (26). Erre sajnos nagyon hajlamos a mai ember is. Teljesítmény-orientált világunkban a többség a saját eredményeit igyekszik minél hatékonyabban felmutatni, kiérdemelve – nemegyszer kikényszerítve – az emberek elismerését. Csak kevesek vallják: mindent az én Istenemnek köszönhetek, egészségemért, családomért, munkámért, elért sikereimért neki tartozom hálaadással. Ezen kevesek közé tartozva, mi nem a magunk vállát veregetve dicsekszünk, hanem hittel hirdetjük, hogy mindenért „egyedül Istené a dicsőség"!

RÉ 312, MRÉ 184

„Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem…” (Lukács 22,24-30) Lukács 22,24-30

(28) „Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem…” (Lukács 22,24-30) Ezt a mi Urunk mondta tanítványainak a szenvedései kezdetén (28). A bűn anatómiája a mai igeszakaszban tovább folytatódik. - Nagyobbak akarunk lenni a másiknál, mindig nagyobbak, még az Istennél is nagyobbak. Figyeld meg, bármely közösségben rejtett, de „véres” vetélkedés folyik, ki a nagyobb, szebb, okosabb, tájékozottabb, képzettebb, igazabb, hívőbb, dominánsabb. Az állatvilágban is így van ez, de ott legalább a legyőzött odébb áll, megalázkodik; az ember soha nem látja be, hogy ő miben gyengébb, hibásabb (24). - Ebből következik, hogy nem tudunk szolgálni, csak uralkodni, mert valóban nagyobbnak tűnik az, Jézus szerint is, aki az asztalnál ül, annál, aki szolgál; és Ő mégis más utat mutat nekünk, a sajátját, aki szolgál (27). - Az uralkodók pedig visszaélnek a hatalommal, miközben magukat jótevőnek hívják; és éppen e visszaélések miatt nem is vesszük észre azokat, aki „hatalmukban” sok jót tettek velünk (25). - Jézus mellett megmaradtak a tanítványok, a nehézségek idején, és Jézus mennyei lakomát ígér Övéinek (28-30). A bűn nagyságával szemben itt látszik a kegyelem nagysága, mert bizony a tanítványok, végül mind magára hagyták az Urat, mégis nyitott kapukkal várta őket a mennyei lakoma. Az üdvösség nem érdem, hanem kegyelem.