„Idegeneket küldök Babilónia ellen, akik szétszórják, pusztává teszik országát" Jer 51,1–19
1 Így szól az Úr: Pusztító szelet küldök Babilóniára, Káldea lakói ellen. 2 Idegeneket küldök Babilónia ellen, akik szélnek szórják, és elpusztítják országát. Rátámadnak mindenfelől a veszedelem napján. 3 Az íjász feszítse íját, és öltse föl páncélját! Ne kíméljétek ifjait, irtsátok ki egész seregét! 4 Hulljanak a halálra sebzettek a káldeusok földjén és az utcáin azok, akiket ledöftek! 5 Mert nem hagyta magára Izráelt és Júdát Istenük, a Seregek Ura, bár megtelt országuk vétekkel Izráel Szentjével szemben. 6 Meneküljetek Babilonból, mindenki mentse az életét, el ne vesszetek az ő bűne miatt! Mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet neki tetteiért. 7 Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, megrészegítette az egész földet. Borából ittak a népek, ezért vesztették eszüket a népek. 8 Hirtelen esett el Babilon, összeomlott, jajgassatok miatta! Szerezzetek balzsamot sebére, hátha meggyógyul! 9 Gyógyítgattuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok hát, induljon mindenki a saját hazájába! – mert ítélete felcsapott az égig, a fellegekig emelkedett. 10 Igazságot szolgáltatott nekünk az Úr. Jöjjetek, beszéljük el a Sionon, hogy mit tett az Úr, a mi Istenünk! 11 Hegyezzétek a nyilakat, készítsétek elő a pajzsokat! Fölindította az Úr a méd királyok lelkét, mert azt akarja, hogy feldúlják Babilont. Bizony, az Úr bosszúállása ez, bosszút áll templomáért. 12 Tűzzétek ki a hadijelvényeket Babilon falaival szemben, erősítsétek meg az őrséget! Helyezzetek el őrszemeket, állítsatok lesbe csapatokat! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit megmondott Babilon lakóiról. 13 Te nagy vizek mellett lakó, kincsekben gazdag nép, eljött a véged, rablásod véget ért! 14 Megesküdött önmagára a Seregek Ura: Ha annyi embered volna is, mint a sáska, akkor is fölhangzik majd fölötted a diadalének! 15 Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. 16 Mennydörgő szavára víztömeg támad az égen, felhőt hoz fel a föld széléről, villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból. 17 Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek! 18 Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. 19 De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az ő tulajdona: Seregek Ura a neve!
„Idegeneket küldök Babilónia ellen, akik szétszórják, pusztává teszik országát" (2). A világmindenség Ura Babilónia fölött is rendelkezik. Hiába gondolják az ország vezetői és lakói, hogy biztonságban vannak. Megítéltetésük ideje elérkezett. A dicső ország darabokra hullik szét, mert szembefordul vele az Uraknak Ura. Aki Jézus Krisztus nélkül reméli megtartatását, menthetetlenül elpusztul. Boldog az az ember, aki benne bízik.
RÉ 318, MRÉ 190
„…átküldte Heródeshez…” (Lukács 23,1-12) Lukács 23,1-12
(7) „…átküldte Heródeshez…” (Lukács 23,1-12) Valaki megosztott velem egy súlyos dolgot, és kérte, hogy cselekedjek. Azzal a nyugalommal állt fel, hogy ő szólt, ő megnyugodhat, a felelősséget már átadta nekem. Milyen frappáns megoldás ez. És hányan tesszük ugyanezt, folyamatosan: én szóltam, megmentettem a lelkemet, mert másnak odahánytam halomba az egész "katyvaszt". Ezt teszi Pilátus és Heródes is, egymáshoz küldözgetik az Urat, hárítgatják egymásra „ezt a kellemetlen jézus-ügyet”, oldja meg a másik. Jézus először igennel és nemmel felel, majd nem szól semmit. Pedig az Ő keresztje, amely felé éppen útban van, az a hely, ahová én is tovább hárítom azt a terhet, terhek sorát, amit rám halmoznak, hogy bele ne roppanjak. Őtőle „nem tér vissza a bumeráng”, sőt Ő az, aki nemcsak meghalt, hanem feltámadott; ezért egyedül Ő tud segíteni, megoldást adni, a megoldásban minket is felhasználni, és amíg kell, terheket hordozva, megerősíteni.