előző nap
következő nap

„De ettől a naptól fogva áldást adok" Hag 2,10–23

10 Dárius uralkodásának második esztendejében, a kilencedik hónap huszonnegyedikén így szólt az Úr igéje Haggeus prófétához. 11 Ezt mondja a Seregek Ura: Kérj útmutatást a papoktól erre nézve: 12 Ha valaki szentelt húst visz ruhája szárnyában, és a ruha szárnyával hozzáér a kenyérhez, főzelékhez, borhoz vagy olajhoz, vagy bármi más eledelhez, szentté válik-e az? A papok ezt válaszolták: Nem! 13 Akkor Haggeus ezt kérdezte: Ha egy holttest érintése miatt tisztátalan ember ér hozzá mindezekhez, tisztátalanná válnak-e? A papok ezt válaszolták: Tisztátalanná! 14 Haggeus erre így felelt: Ilyen ez a nép, ilyen ez a nemzet énelőttem – így szól az Úr –, és ilyen minden munkájuk, sőt amit áldozatul hoznak ide, az is tisztátalan! 15 Most azért gondoljátok meg, hogy mi történt a múltban mindmáig, mióta elkezdtetek követ kőre rakni az Úr templomában! 16 Az történt, hogy ha valaki odament gabonájához, amelytől húsz vékát várt, csak tíz lett, és ha valaki odament a borsajtóhoz, remélve, hogy ötven korsóra valót fog meríteni, csak húsz lett. 17 Megvertelek benneteket aszállyal, gabonarozsdával, és jégeső verte el mindazt, amiért munkálkodtatok, de ez sem térített titeket hozzám – így szól az Úr. 18 Gondoljátok meg hát, hogy mi történt a múltban mindmáig, a kilencedik hónap huszonnegyedik napjáig, addig a napig, amelyen lerakták az Úr templomának alapját; gondoljátok csak meg! 19 Van-e még gabona a magtárban? És még a szőlő, a fügefa, a gránátalma és az olajfa sem hozott termést! De ettől a naptól fogva majd áldást adok! 20 Így szólt az Úr igéje Haggeushoz másodszor is a hónap huszonnegyedik napján: 21 Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet, 22 ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullanak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el. 23 Így szól a Seregek Ura: Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel, Sealtíél fia, én szolgám – így szól az Úr –, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki! – így szól a Seregek Ura.

„De ettől a naptól fogva áldást adok" (19). A fordulópont ünnepére készülünk. Joggal várjuk ezt, hiszen Isten tervében sosem az éjszakával van vége a napnak, hanem a világossággal. Sosem a nyomorúsággal végződik az ő története, hanem a szabadulással. Boldog az, aki ezt nemcsak a jövőben reméli, hanem már most hallja és hiszi: ettől a naptól fogva minden mássá lett.

RÉ 328, MRÉ 197

„Tapintsatok meg…” (Lukács 24,36-53) Lukács 24,36-53

(39) „Tapintsatok meg…” (Lukács 24,36-53)* A feltámadott Urat megérinthetnék a tanítványok; majd a feltámadott Úr megeszi a sült halat (39-43). Ezek szerint, a feltámadott Úr testére tekintve, a test feltámadása konkrét valóság. Nem ez a testünk támad fel, mert a „test” nem egyenlő egy bizonyos anyag összességével. Mostani testünk anyagában nem ugyanaz, mint hét évvel ezelőtt volt, hiszen hétévente teljesen „kicserélődünk” anyagainkban, sejtjeinkben; mégis azonosak vagyunk önmagunkkal. A test feltámadása konkrét valóság, megőrizzük személyazonosságunkat, megérinthetjük egymást, viszontlátjuk egymást, az Úrban, Isten pedig új életteret teremt nekünk, amelyben igazság lakik (Jelenések 21,1). Nincs ennél nagyobb vigasz. A Szentírás ezért evangélium, örömhír; beteljesedett, amit Isten Igéje ígért (44-46), megváltott emberek vagyunk, a karácsonykor született Jézus Krisztus feltámadása által.**

 

* Joggal vált ki döbbenetet, félelmet, kétséget a feltámadott Úr megjelenése. Victor János írja: „valóban, az életről és halálról való egész gondolkozásunkat fenekestől felforgatja a Feltámadott” (37). Mégis, „tanítványai” számára Jézus Krisztus elmegy a legvégsőkig, hogy hitre segítse őket (38).

** Az egyház küldetésének lényege olvasható a mai igerészben. Az egyház csak ezt hirdetheti, minden nép között, mint aki tanúja ennek, mert ő maga már megtapasztalta a feltámadott Úrral való találkozást (47-48). Minden teológiai vita értelmét veszti, ha ezt komolyan vesszük, helyette azonban adatik nekünk ehhez a szolgálathoz a Szentlélek, és a mennyei erő (49).