előző nap
következő nap

„Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága" Jn 1,1–8

1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. 2 Ő kezdetben Istennél volt. 3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. * 4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. * 6 Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7 Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8 Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról.

„Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága" (4). Az egyik legnehezebb kérdés, hogy miért létezik Istenen kívül még bármi más is? A mi válaszunk erre az, hogy ennek titka az örök Fiú engedelmességében, és egyedül az Atya dicsőségében gyönyörködő, önfeláldozó szeretetében rejlik. Őbenne ragyog fel az élet egyetlen indoka és mintája, ami bevilágítja sötétségünket.

RÉ 329, MRÉ 197

„Ismerd meg a bölcsességet és az intést…” (Példabeszédek 1,1-9) Példabeszédek 1,1-9

(2) „Ismerd meg a bölcsességet és az intést…”(Példabeszédek 1,1-9)* Itt, ebben az Igében olyan fegyelmezett minden, olyan patyolattiszta, mintha laboratóriumban lennénk: a szentíró bölcs életvitelről szól, az okos, értelmes, igazságos, törvényes, becsületes, megfontolt, fegyelmezett emberről (2-6). - Tudjuk, hogy ebben a világban hamar „izzadságszagú” lesz minden bölcsesség és igazság; bármi, amihez csak hozzányúlunk; ezért rendszeresen kell a „mosás”. - Karácsonykor Isten nemcsak azért küldte el Egyszülött Fiát, hogy „bölcs és fegyelmezett” életre neveljen bennünket, hanem még inkább azért, hogy ez a bölcsesség és fegyelem Őneki kedves lehessen, és az Ő megváltó erejével valósággá lehessen (7). - Ugyanakkor ez a bölcs fegyelem akkor áldott, ha nem rideg, hanem abból a megváltó szeretetből, amit Isten mutatott meg, a karácsonykor született Jézus Krisztusban. - Eljön majd az idő, amikor nem fegyelmezettek, hanem megváltottan szabadok leszünk. - Isten őrizzen bennünket a fegyelmezetlen embertől, aki nem fogadja meg az intést, aki nem tagolódik bele a „rendbe” (8-9); de ugyanúgy Isten óvjon „az állandóan fegyelmezett” embertől is; mi megváltott emberek vagyunk. Ez a karácsony evangéliuma.

* Mint a vasalt ruha; olyan a Példabeszédek könyvének kezdete: tiszta, élére hajtogatott, ott „pihen” a helyén, a szekrényben. Amikor azonban valaki magára veszi ezt a ruhát, hordja, dolgozik, izzad benne; hamarosan megszűnik az élére hajtogatott tisztaság; ám a ruha még izzadtan, életszagúan is ruha marad, ha egy idő után szükségessé is válik a mosása.

Itt, ebben az Igében olyan fegyelmezett minden, olyan patyolattiszta, mintha laboratóriumban lennénk: a szentíró bölcs életvitelről szól, az okos, értelmes, igazságos, törvényes, becsületes, megfontolt, fegyelmezett emberről (2-6).

Tudjuk, hogy ebben a világban hamar „izzadságszagú” lesz minden bölcsesség és igazság; bármi, amihez csak hozzányúlunk; ezért rendszeresen kell a „mosás”.

Karácsonykor Isten nemcsak azért küldte el Egyszülött Fiát, hogy „bölcs és fegyelmezett” életre neveljen bennünket, hanem még inkább azért, hogy ez a bölcsesség és fegyelem Őneki kedves lehessen, és az Ő megváltó erejével valósággá lehessen. Nem baj, ha „életszagú” ez a bölcs fegyelem, sőt, jó, ha megizzad érte az ember; segítségünkre jön, ebben az erőlködésben az Úr (7).

Ugyanakkor ez a bölcs fegyelem akkor áldott, ha nem rideg, hanem szeretetből fakad; abból a megváltó szeretetből, amit Isten mutatott meg a karácsonykor született Jézus Krisztusban. A bölcsen fegyelmezett ember tudja, hogy szükséges a „fegyelem”, de csak a féltő szeretetből fakadó fegyelem épít; és eljön majd az idő, amikor nem fegyelmezettek, hanem megváltottan szabadok leszünk. Isten őrizzen bennünket a fegyelmezetlen embertől, aki nem fogadja meg az intést, aki nem tagolódik bele a „rendbe” (8-9); de ugyanúgy Isten óvjon „az állandóan fegyelmezett” embertől is; mi megváltott emberek vagyunk. Ez a karácsony evangéliuma.