"menyegző volt a galileai Kánában" Jn 2,1–12
Ravasz László írta egyik prédikációjában, hogy ebben a történetben úgy jelenik meg az Isten országa, hogy minden fordítva történik ahhoz képest, ahogyan szokott az életben. Szimbolikusan értelmezve, az élet előbb mindig a jó bort szolgálja fel, s azt követi a silányabb. Ez az élet rendje. Előbb a fiatalság, majd az öregség. Előbb az erő, majd az erőtlenség. Előbb az élet, majd a halál. Jézus azonban közbelép, és megfordítja a folyamatokat. Mindaz, amit az élet kínál jó borként, elsilányul amellett, amit Jézus kínál a saját boraként. Amikor Jézus belép valakinek az életébe, akkor látszik meg igazán, hogy a jó bor az, amit Isten ad a saját jelenlétében. Erőt az erőtlenségben, örömet a szomorúságban, reményt a reménytelenségben, szabadságot a rabságban, életet a halálban. Jézus mindenkinek felkínálja borát.
RÉ 436, MRÉ 267
„Fiam, ne téveszd ezt szem elől…” (Példabeszédek 3,19-35) Példabeszédek 3,19-35
(21) „Fiam, ne téveszd ezt szem elől…” (Példabeszédek 3,19-35)* Az esztendő vége segíthetne elcsendesedni, hogy végiggondoljuk, az adventi négy hét és a karácsonyi ünnepek elmúltával is adventben élünk. Jézus Krisztusra várunk, aki alapja, értelme és szabadítója az életünknek. (19-20). - A Példabeszédek könyve figyelmeztet, hogy "ne tévesszük ezt szem elől", azaz emlékezzünk erre mindenkor, és emlékeztessünk erre másokat (21). Ez feladatunk, továbbadni, gyermekeinknek, unokáinknak ezt a fontos üzenetet. Ez küldetés (2Timótheus 2,8-9). Európa ezt az üzenetet elfelejtette, nem adta tovább, ebből fakad minden bajunk! - Pedig aki mindezt tudja, annak kivirul az élete, testben és lélekben, és útjain biztonságban jár, mert tudja, hogy van irány, megérkezés (22-23). Krisztusban megtapasztaljuk az élet teljességét, a körülményektől független örömöt, az úgynevezett „mégis örömöt” (Gyökössy Endre). Mindezt úgy tapasztaljuk meg, hogy ez az öröm látszódik is rajtunk, mint a nyakék a szép női nyakon. Ebben a világban járva pedig Őáltala úton vagyunk, nem tévelygünk (Márk 12,24).
* Év vége segíthetne elcsendesedni, hogy végiggondoljuk, az adventi négy hét és a karácsonyi ünnepek elmúltával is adventben élünk.
- Jézus Krisztusra várunk, aki alapja, értelme és szabadítója az életünknek. Őbenne életünknek, hit által, szilárd alapja van; Őbenne életünknek mindenkor, a legnehezebb helyzetekben is értelme van; Őbenne életünknek szabadítója, megváltója van. Olyan ez a megváltás, mint amikor egy sodró, koszos, örvénylő folyó fölött a hídon állunk, és nem kell belevesznünk a mélységbe. Az Úr közelségére és visszajövetelére várunk, aki életünk alapja, értelme, szabadítója (19-20).
- A Példabeszédek könyve figyelmeztet, hogy "ne tévesszük ezt szem elől", azaz emlékezzünk erre mindenkor, és emlékeztessünk erre másokat (21). Ez feladatunk, továbbadni, gyermekeinknek, unokáinknak ezt a fontos üzenetet. Ez küldetés (2Timótheus 2,8-9). Európa ezt az üzenetet elfelejtette, nem adta tovább, ebből fakad minden bajunk!
- Pedig aki mindezt tudja, annak kivirul az élete, testben és lélekben, és útjain biztonságban jár, mert tudja, hogy van irány, megérkezés (22-23).
Krisztusban megtapasztaljuk az élet teljességét, a körülményektől független örömöt, az úgynevezett „mégis örömöt” (Gyökössy Endre).
Mindezt úgy tapasztaljuk meg, hogy ez az öröm látszódik is rajtunk, mint a nyakék a szép női nyakon. Miről van itt szó: hiteles keresztyénség; keresztyén esztétika, mert nem csak az szép, akit a mai társadalom annak tart, a tömegkommunikációs minták által, hiszen a hit széppé tesz.
Ebben a világban járva pedig Őáltala úton vagyunk, nem tévelygünk (Márk 12,24). Itt mindent nem látunk, hogy el ne bízzuk magunkat, odaát látunk majd színről-színre, itt „tükör által homályos a látásunk” (1Korinthus 13,12), de a következő lépést megmutatja nekünk az Úr, hiszen Igéje élet-ösvényünk világossága (Zsoltárok 119,105), míg megérkezünk Őhozzá, a minden tudás birtokát élvezve.