előző nap
következő nap

„romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem" Jn 2,13–25

13 Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14 A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. 15 Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, 16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! 17 Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem." 18 A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? 19 Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 20 Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21 Ő azonban testének templomáról beszélt. 22 Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. 23 Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. 24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, 25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.

Jézus nem a templom épületét tartotta szentnek, hanem a benne folyó istentiszteletet. Amikor arról beszél, hogy „romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem", akkor nyilvánvaló, hogy a templom fogalmát tágítja ki számunkra. Az Újszövetség más helyen is úgy beszél az ember testéről, mint a Szentlélek templomáról. Az ember istentisztelete nem korlátozódik heti egy órára, hanem folyamatosan tiszteljük és dicsőítjük Istent az életünkkel. Ha pedig testünk a Szentlélek temploma, akkor semmiféle tisztátalan vagy álságos dolog nem fér meg benne, mert az nem szolgálja Isten dicsőségét. Ezért vigyázzunk testünk és az életünk tisztaságára is, mert azzal nemcsak magunkról, de Istenről is beszélünk.

RÉ 167, MRÉ 412

„Hallgass fiam az atyai intésre…” (Példabeszédek 4,1-9) Példabeszédek 4,1-9

(1) „Hallgass fiam az atyai intésre…” (Példabeszédek 4,1-9) Figyelni az Úrra, az Ő közelében lenni, Őtőle tanulni, az Ő parancsaihoz igazodni, ez a hívő élet; tanulságos, azaz másokat is erre bíztató (1-2). Erre nevelni kisgyermekkortól kezdve kell (3-4). Ez marad el a mostani generációnál, ezért nincs igazi támaszuk. Boldog az, aki támaszkodhat az Úr szavára (4). A bölcsesség ez: Isten szavára figyelni, ahhoz igazodni, bajban arra támaszkodni. Ez a bölcsesség megoltalmaz (6), értelmet ajándékoz az életnek (7), felmagasztal minden megalázottság közepette, magához ölel (8), ékessé tesz (9), és örök élettel sokasítja meg éveink számát.