előző nap
következő nap

„Hitt az ember a szónak..." Jn 4,46–54

46 Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. 47 Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. 48 Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. 1Kor 1,22 49 A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! 50 Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. 51 Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. 52 Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. 53 Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe. 54 Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.

János evangéliumában Jézus különböző jeleket és csodákat tesz. János sosem felejti el leírni, hogy hittek azok, akik látták Jézus jeleit. De ez a második jel kissé elcsúszik időben és térben. A tisztviselő csak szavakat, mondatokat kap. Úgy kell hazaindulnia, hogy vagy hisz Jézusnak, vagy nem. „Hitt az ember a szónak..." (50). Ez a kulcs. Ez a hit tudott aztán még jobban megerősödni, amikor a tisztviselő meghallotta, hogy pont akkor gyógyult meg a fia, amikor Jézus előző nap egy másik helyen, messze a beteg fiútól beszélt vele.

RÉ 239, MRÉ 387

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti…” (Példabeszédek 11,1-16) Példabeszédek 11,1-16

(3) „A becsületeseket feddhetetlenség vezeti…” (Példabeszédek 11,1-16)* A becsületesség nem tőlünk való erény, hanem Jézus Krisztustól való ajándék. A becsületességre még törekedni is csak Isten kegyelméből tudunk, mert tudat alatt mindig az érdekeink vezérelnek bennünket. A becsületesség nem más, mint engedni a feddhetetlen, tökéletes Isten vezetésének. Aki nem „becsületes”, annak romlottsága főként sokféle hűtlenségben mutatkozik meg (3).

 

* Rövid üzeneteket sorolok fel, gondoljuk tovább azokat. Mindegyik egy gyöngyszem, fűzzük fel őket egy fonálra, formáljuk őket szép nyakékké.

- A hamisságot utálja az Úr, a pontosságot kedveli, kegyelemre szorulunk, mert éppen az a bűn természete, hogy hamisan látjuk, gondoljuk, értékeljük a dolgokat, ezért hamisan is cselekszünk. Isten látja jól a dolgokat, ezért meneküljünk az Igéjéhez (1).

- A kevély ember előbb-utóbb megszégyenül, ezért minden megszégyenülés figyelmeztetés, hogy kevélyek vagyunk, isteni jel, amely nemcsak alázatra int, hanem egyben az Úrhoz kerget bennünket (2).

- A becsületesség nem tőlünk való erény, hanem Jézus Krisztustól való ajándék. A becsületességre még törekedni is csak Isten kegyelméből tudunk, mert tudat alatt mindig az érdekeink vezérelnek bennünket. A becsületesség nem más, mint engedni a feddhetetlen, tökéletes Isten vezetésének. Aki pedig nem „becsületes”, annak romlottsága főként sokféle hűtlenségben mutatkozik meg (3). Ugyanezt hangsúlyozzák az 5-6. versek is.

- A vagyon a bajban, halálunk óráján, a számadás idején már nem számít; csak Isten igazsága, amely övéi számára kegyelem, menthet meg a haláltól. Ne felejtsük a halál a Biblia szerint nem a lét, hanem az élet ellentéte (4). Ezt az üzenetet erősíti meg a 7. vers is, miszerint minden evilági vagyonhoz, erőhöz, hatalomhoz fűzött reménységünk odalesz egykor, csak az Úrba vetett reménység tart meg.

- Hasonlóképpen gondoljuk tovább a 8. verstől a 16. versig terjedő gondolatpárokat: mit mond az Ige a beszédről (9-13), a vezetés fontosságáról (14), a kezességről (15); vagy más összefüggésben mit mond ez a szakasz igazról és bűnösről (8-9), mit vall a megmenekülésről és a vigadozásról (10).