előző nap
következő nap

„Akarsz-e meggyógyulni?" Jn 5,1–9

1 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. 3 A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. * 4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. 5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6 Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? 7 A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. 8 Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! 9 És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

Jézus korában kivételes hely volt Bethesda, az irgalmasság háza. Zsúfoltság, tömegek, gyógyulni vágyók mindenütt. Itt várt csodára a harmincnyolc éve betegen szenvedő. Mindig megelőzték, ő pedig ott maradt betegen. Ebben a reménytelen állapotban talált rá a gyógyító kegyelem: „Akarsz-e meggyógyulni?" (6). A válaszra egy rövid parancs jött: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!" (8) – Az Úrnál ma is hit által van gyógyulás (1Pt 2,24)!

RÉ 226, MRÉ 386

„Az ajándékozó bővelkedik…” (Példabeszédek 11,17-31) Példabeszédek 11,17-31

(25) „Az ajándékozó bővelkedik…” (Példabeszédek 11,17-31) Tegnap egy régen várt, jó hírt kaptam, - mondta nekem valaki, és azonnal meg kellett osztanom azokkal, akik nekem fontosak, téged is ezért hívtalak fel. Ilyenkor mindig az Úr mozdul bennünk, aki arra indít, hogy amink van, azt ne tartsuk magunkban, és ne tartsuk meg csak magunknak, hanem adjuk tovább másoknak. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy a másik pedig tudjon elfogadni, tudjon örülni a másik örömének. A valódi közösség mindig itt kezdődik (24-25). Együtt örülni és sírni (Róma 12,15). Ínséges időkben az ilyen ember „búzát” mér a rászorulóknak, nem tartja vissza az élelmet azoktól, akik ugyanúgy akarják az életet, mint ő maga. Nem a világ összes szegényét kéri rajtunk számon az Úr, de van-e legalább egy „szűkölködőd”, akár közvetlen környezetedben, „házad népe” körében (29), akinek „búza” sem jut; mit teszel érte? (26) Aki bőven osztogat, még többet kap; aki szűken mér, előbb-utóbb mégis ínségbe jut (24-25). Az Úr mindent átadott nekünk, gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi meggazdagodjunk (2Korinthus 8,9).*

 

* Őáltala nemcsak testben, lélekben is bőségben, üdvösségben élünk, mert Ő minden hamisságunkat, utálatosságunkat, gonoszságunkat elvette, megtisztított, igazzá formált bennünket (18-23; 27-28). Az „igazak” pedig csak jóra várhatnak (23; 30-31).

Gondoljunk az Isten kimondhatatlan ajándékára (2Korinthus 9,15).