(3) „…az igazak gyökere mozdíthatatlan…” (Példabeszédek 12)* Milyen az Isten szeretetébe gyökerezett ember? Igaz emberként alázattal fogadjuk az intést (1; 15), küzdünk minden gonoszság, alattomosság ellen (2), amely szándékainkban (4-6), szavainkban (13-14; 17-22), konkrét tetteinkben is megmutatkozik, ezen belül legfőképpen házasságunkban (4). Az igaz ember irgalmas, még állatához is (10), és nemcsak látszattevékenységet végez, hanem konkrét munkában szorgalmas (11), ezt pedig megáldja az Isten (12). Az igaz ember higgadt (16), alázatos (23), szorgalmas (25; 28), nem levert hangulatú, hanem vidám (25), hitével és életével utat mutat, és az utat mutatja meg másoknak is (26-28).

* Többnyire ellentétpárokban fogalmaz ez a fejezet: azt taglalja, hogy különböző helyzetekben mit tesz az „igaz”, és mit a „bűnös” ember, valamint mi lesz az egyik, és mi a másik cselekedetének következménye. Az új fordítású Biblia ezt a címet adja ennek a fejezetnek: A bölcs és a bolond viselkedése. - Az „igaz” ember meghatározása fontos: az igazak gyökere mozdíthatatlan (3). Ez azt jelenti, hogy az igazak sem a maguk erejéből állnak meg, és lesznek jókká, bölcsekké; miközben a „bűnös, vétkes, bolond” ember élete valójában nem áll szilárdan, ha annak tűnne is egy ideig. Az élő Isten megváltó szeretete, Jézus Krisztus hordoz bennünket, mint talaj a fát, a gyökérzet pedig az Isten kegyelméből ajándékba kapott hitünk (Efezeus 3,17; Kolossé 2,6). Ezzel a gyökérzettel kapaszkodhatunk az Isten szeretetébe, hogy minden helyzetben megállhassunk, még akkor is, ha körülöttünk mindenki homokba ülteti életét, az igazak mégis gyökeret vernek (12).