előző nap
következő nap

„...nem az én juhaim közül valók vagytok" Jn 10,22–30

22 Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. 23 Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt. 24 Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! 25 Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, 26 de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. 27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk.

„...nem az én juhaim közül valók vagytok" (26) – mondja Jézus hallgatóinak. Micsoda kemény beszéd ez! Jézus nyíltan kimondja, az üdvösség nem faji alapon adatik. Attól, hogy valaki zsidó, még nem feltétlen Jézusé, és még nem feltétlen üdvözül. De vigyázat! Attól se, hogy valaki református családból származik. Csak aki engedelmesen követi Jézust, az az ő juha, és csak Jézus juhai kapnak örök életet. Te közülük való vagy?

RÉ 228, MRÉ 370

„De végy ki belőle egy keveset, és kösd be a ruhád szegélyébe…” (Ezékiel 5) Ezékiel 5

(3) „De végy ki belőle egy keveset, és kösd be a ruhád szegélyébe…”(Ezékiel 5) Ijesztő ez a fejezet. Isten haragszik, és lángoló haragja csak ítéletében csillapodhat le: elégtételt akar (13). Joggal haragszik, mert népe nem tartja meg törvényeit és rendelkezéseit; így rosszabbá lett, mint a pogány népek, akik legalább a maguk előírásaihoz ragaszkodnak (5-7). Isten ítélete rettenetes: éhség, dögvész, vérontás, fegyver (16-17), miközben fiak eszik meg az apjukat (10). Ezékiel próféta jelképes cselekedete, levágott hajával és szakállával, azok harmadolásával az ítéletet fejezi ki (1-4): a nép harmadrésze a városban, harmadrésze a városon kívül, harmadrésze pedig a fogságban pusztul el (12). Isten azt mondja, nem könyörül, nem szánakozik (11).* Az Ószövetség egyes fejezeteit olvasva, valóban rádöbbenünk méltatlanságunkra, ugyanakkor a mindennapok terheit hordozva, ezek a sorok elerőtlenítenek. Az erő forrása csak Jézus Krisztus, akiben Megváltónk van, akiben Istennek haragja elégtételt nyert, ha már Istennek elégtétel kell.** Aki ezért hálát tud adni, aki merészeli ezt a fejezetet Jézus Krisztusban továbbgondolni, azt elrejtette az Úr, ruhája szegélyébe (3).***

* Nincs remény? Talán valami remény mégis van? Isten azt parancsolja Ezékielnek, hogy vegyen ki az Isten népét jelképező, levágott szakállából egy keveset, és rejtse azt a ruhája szegélyébe (3).

** …ha már Őneki úgy tetszett, hogy ebben a formában, az „áldozati kultusz” nyelvén mutatkozzon be nekünk.

*** Kálvin hangsúlyozza, Pál nyomán, hogy, akik a törvény igájában élnek, azok szolgák, aki Uruk elé sem mernek járulni, ha a kiszabott feladatot nem végezték el. A „Fiak” viszont, akik iránt atyjuk kedvesebb és engedékenyebb, nem félnek eléje vinni elkezdett, de félbe maradt, vagy hibás munkájukat, mert meg vannak győződve, hogy elfogadja engedelmességüket és elszántságukat, még akkor is, ha kevésbé pontosan végezték el azt (A keresztyén vallás rendszere 3,19,5). – Isten haragja jogos, ha még ez a Szentlélektől kapott elszánás sincs meg bennünk. Áldott legyen az Úr, hogy ezzel az Őtőle kapott elszánással élhetünk, szolgálhatunk, a Jézus Krisztusban. Ő majd megcselekszi a többit.