előző nap
következő nap

„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet..." Jn 14,22–24

22 Azt mondta neki Júdás, nem az Iskáriótes: Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak? 23 Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk. 24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igéimet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.

„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet..." (23). A tanítványi kérdésre Krisztus megválaszolja, hogy miért nem a világnak jelenti ki magát. Nem bízza a szeretni nem tudó világra igéjét. Akiket méltónak talál, azokat szeretni tanítja, hogy az ige megtartói és az élet fenntartói legyenek. Az ilyenek közzé érkezett, és ezekkel fog lakni. A bennünket szerető Isten így nevelt, és folyamatosan tanít, hogy a szeretetből felszabaduló erők csodákat tegyenek.

RÉ 171, MRÉ 354

„Akarsz-e ítéletet mondani…” (Ezékiel 22) Ezékiel 22

(2) „Akarsz-e ítéletet mondani…” (Ezékiel 22) Ahogy olvassuk Ezékiel könyvét, szinte belefáradunk, belefásulunk az állandó „szapulásba”.* A mai igeszakasz azonban fel kell, hogy rázzon bennünket, mert ha elolvassuk az itteni, kétszeres bűnkatalógust (6-12; 23-30), számba sem tudjuk venni a vétkeket.** Vérontó, bálványozó, tisztátalan, viszálykodó és rossz hírű város lett Jeruzsálem, tele utálatos tettekkel, aki a maga vesztére cselekedte mindezeket (2-5). Súlyos bűnlistákat olvasunk itt. Mi mindent követtek el Isten népe körében? Ezért eljön napjainak gyalázatos vége, amely csúffá teszi őt más népek előtt. Az Úr elbánik népével, szétszórja őket (13-16), nagy kemencében salakká olvasztja őket, egykor volt érceket (17-22). Ezékiel nem akar, de nem tud mást, csak ítéletet hirdetni (1-2), ha nem akar hamis prófétává lenni; - ma sem tudna mást kiáltani. Uram, irgalmazz, adj megtérést, legalább néped körében.

 

* Nincs itt szó másról, mint bűnről, fenyegetésről, ítéletről. Azt mondhatnánk, általánosságokban fogalmazva, sok lelkigondozói beszélgetés summázataként: Istenem, élem a magam életét, rohanok, harcolok reggeltől estig, próbálom eltartani a családomat, próbálok talpon maradni, a való életben sokféle kompromisszumra kényszerülök a puszta létért, miközben azt érzem, hogy fáradok; arról nem is beszélve, hogy szeretnénk jobban élni, kicsit az élet gondtalanabb, napos oldalára is eljutni, de ez alig adatik. Persze hálát adok, hogy élek, vagyok, a nagy bajok elkerülnek. De olyan sok már ez az ezékieli fenyegetés. Amúgy is elfásultunk életünkben. Ezek az Igék pedig csak még inkább beledöngölnek, már 22 fejezet óta a földbe. -

** Isten egyszerre lát mindent, örökkévaló jelenéből. Az itt felsorolt bűnök pedig csak az akkor, egy városban elkövetett, tetten érhető vétkek sora, mégpedig az Ő népe körében; - ám ezekhez nyugodtan soroljuk oda a gondolattal, szándékkal, mulasztással elkövetett vétkeket.