előző nap
következő nap

„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek" Jn 16,23b–28

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25 Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26 Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. 28 Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba, de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek.

„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek" (23). Milyen csodálatos ígéret ez! Istennel helyreállt szeretetközösségünk, amely már megújította az életünket. Most azzal teszi örömünket még teljesebbé, hogy kéréseink meghallgatását közbenjáró segítsége nélkül ígéri! Odamehetek a világ Teremtőjéhez, és megbeszélhetem vele személyes dolgaimat! Ezt a kincset nem szabad elásni, ezt kamatoztatni kell!

RÉ 198, MRÉ 173

„…eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját…” (Ezékiel 30) Ezékiel 30

(21) „…eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját…” (Ezékiel 30) Isten kegyelmi tette, ha tehetetlenné teszi előttünk HAMIS REMÉNYSÉGEINKET; azokat, akiket az Isten elé engedünk és „talpnyalóikká” leszünk. Kr. e. 587. április végén, negyedévvel Jeruzsálem eleste előtt kapja Ezékiel a parancsot, hogy prófétáljon Egyiptom pusztulásáról. Hiába akarják, hogy a nagy Egyiptom segítsen, az Úr eltöri a nagyhatalom mindkét karját, hogy tehetetlenné legyen (20-23), és Isten népe ne reménykedjen idegen hatalmakban, hanem egyedül csak az Úrban (25). Néha az Úr másokat erősít meg, és ítéletként lecsap hamis reménységeinkre, bálványainkra, és megszégyeníti azokat (24-25). Az igeszakasz részletesen leírja ebben a fejezetben és az előzőben, Egyiptom és csatlósai pusztulását (1-9), megemlítve a dél-egyiptomi és az észak-egyiptomi városokat (6; 18-19), jelezve ezzel, hogy Egyiptom pusztulása teljes lesz, minden talpnyalójával együtt, ide értve Isten népét is. Isten kiveri a pótszereket a kezünkből, hogy csak Ő legyen számunkra az Úr (26).