(4) „Így tudjátok majd az utat…” (Józsué 3) Van olyan út, amelyen soha nem jártunk, ezért kérjük az ismerőst, hogy menjen előre, és mutassa az utat. Vannak olyan helyek, ahol ember nem tudja az utat, csak az Isten. Ő megy népe előtt. Áldott bizonyosság, ha Ő megy elől, akkor az Ígéret földje felé haladunk. Isten a körülményeket is úgy alakítja az övéi életében, hogy ne lehessen másfelé menni, csak arra, amerre bennünket segítő akarata vezet (1-4). Szent tapasztalat ezt átélni: vezet az Isten, velünk az Isten, közöttünk az Isten (5-6), sőt, emberi eszközként vezetőt küld az Isten, akit „naggyá” tesz a szolgálatra, arra, hogy mások számára látható, egyértelmű módon mutassa az Istennek kedves irányt (7-8). Fontos üzenet, hogy minden Isten-tapasztalatot megelőz az Isten konkrét szava, megszólaló Igéje, amely kijelenti az Ő akaratát; hogy ne gyarló megérzéseink között keveregjünk, ha az Úrról van szó. Józsué igehirdetésén keresztül itt is kijelenti Isten, hogy mi az Ő akarata, és engedelmesen mit kell tenni (9-13). Csodák történnek, utak nyílnak az úttalanban, ahol Isten szavát engedelmesen és szilárdan fogadják (14-17).