előző nap
következő nap

"az ígéret gyermekei vagytok" Gal 4,21–31

21 Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok, mit mond a törvény? 22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabad asszonytól. 23 De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabad asszonytól való viszont az ígéret által. 24 Ez képes beszéd, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár. 25 Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában, megfelel a mostani Jeruzsálemnek, amely szolgaságban van fiaival együtt. 26 De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk. 27 Mert meg van írva: „Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak." 28 Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. 29 De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. 30 De mit mond az Írás? „Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával." 31 Ezért tehát, testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.

Izsákot Isten természetfölötti úton adta, így lett ő a Krisztusban kapott kegyelem, üdvösség jelképe. Hágár fia az emberi meggondolás eredménye, így ő (az üdvösség megszerzésére vonatkozó) emberi erőfeszítés jele. Isten mindkét fiút megáldotta, de Izsák megszületésétől fogva ő a fontos az üdvösség útján. Áldott volt az Ószövetség ideje, de amióta van Jézusunk, ő a fontos, mert általa vagyunk az ígéret gyermekei (28). Ezért ragaszkodjunk egyedül csak hozzá.

RÉ 450, MRÉ 356

„Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek…” (Józsué 4,1-9) Józsué 4,1-9

(6) „Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek…” (Józsué 4,1-9) Jézus Krisztus feltámadott. Ez a keresztyén üzenet. Valóban feltámadott az Úr (Lukács 24,34). Tehát már átkeltünk a „Jordánon”, miénk az Ígéret földje, miénk az örök élet, és a jelent ennek tágasságában éljük meg. Ez nem átvitt értelmű magyarázat, hanem a mai igeszakasz egyetlen helyes értelme, hiszen maga Jézus Krisztus magyarázta úgy az Ószövetséget, hogy azok Őróla tesznek bizonyságot (János 5,39). Amikor Isten népe átkelt a Jordánon, tizenkét követ emeltek ki a Jordán szárazzá lett medréből, ahol a papok lába szilárdan állt, és azokat magukkal vitték, és emlékeztető kövekként elhelyezték a nekik ígért földön. Ezek emlékeztető jelekként álltak közöttük, hogy el ne felejtsék, milyen hatalmas dolgokat cselekedett velük az Úr. „Nagyok az Úr tettei!” (Zsoltárok 112) Isten legnagyobb tette, Jézus Krisztus feltámadása, a mi feltámadásunk zálogaként.* Emlékezzünk, emlékeztessünk Isten nagy tetteire; - Isten Lelke által részesülünk is majd azokból.

 

* Isten Igéje, és minden lélegzetvételünk, - az egyik konkrétan, a másik általánosan - erre emlékeztet bennünket; Isten Lelke pedig nemcsak emlékeztet az Istentől ajándékba visszakapott élet gazdagságára, hanem abból részesít is bennünket.