(15) „…szent az a hely, ahol állsz.” (Józsué 5) Az ott lakó népek rettegtek Isten népétől (1). Az ország birtokba vétele előtt istentiszteletet tartott Isten népe: megerősödtek hitükben, tudatosítva magukban, hogy Isten kötött szövetséget velük. A pusztában nem történt körülmetélés, ezért a körülmetélés által (2-9), valamint a páska ünnepének megtartása által (10-12) felfrissültek, megtisztultak, megerősödtek hitükben. Az Úr követe megáll Józsué előtt, és bizonyossággá teszi benne, hogy ő az Úr seregének vezére, - mindent, amit tesz, az Úr vezetésével tehet; szent ügyben jár el (13-15). Az Úr követének kezében kivont kardot látunk (13). Ettől kezdve lesz a világ egyik legnehezebben érthető, értelmezhető könyve, Józsué könyve. Csak a „hit” szemével világos, hogy itt nem puszta honfoglalásról van szó, és nem más népek leigázásáról, kiirtásáról olvasunk, hiszen az Istennel közösségben, Őneki engedelmeskedve, hitben felfrissülve, az Urat követve cselekszik a Józsué által vezetett nép. Mégis, a valóságban, „testi szemekkel” látva mégiscsak mások leigázása, kiirtása, „szent háború” történik itt, Isten nevében. Erről majd a továbbiakban.