előző nap
következő nap

„Ezek csupán emberi parancsok és rendelések" Kol 2,16–23

16 Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. 17 Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. 18 Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, 19 de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik Isten szerinti növekedéssel. 20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: 21 „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" 22 Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. 23 Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet.

„Ezek csupán emberi parancsok és rendelések" (22). Hitben járni mindig nehezebb, mint emberi parancsolatokat követni. Mégis az apostol és őt követve a reformátorok is ezt az utat ajánlják. Ha így élünk, megtapasztaljuk az eljövendő Krisztus valóságát. Ma szánj egy kis időt arra, hogy csendben, Isten előtt megvizsgáld, milyen emberi rendelkezések kötözik lelkedet, és kérj szabadítást belőlük.

RÉ 140, MRÉ 140

„…az Úr akaratát nem kérdezték meg…” (Józsué 9,1-15) Józsué 9,1-15

(14) „…az Úr akaratát nem kérdezték meg…” (Józsué 9,1-15) Mindannyian élni akarunk, ha lehet, jobban akarunk élni; ha bántanak, akkor pedig védekezünk; „zsigerből” ez az élet törvénye, amely csak Jézus Krisztusban, az örök élet bizonyosságával lehet alapvetően más. Az Ígéret földjén lakó népek védekeztek, szövetségbe tömörültek Józsué és Izráel ellen (1-2). Voltak azonban olyanok, akik ravaszsággal és nem hadakozva védekeztek (3-4). Gibeón lakói azt színlelték, hogy nem az Ígéret földjének lakói, hanem messziről jöttek, mert hallották Izráel Istenének hírét, és szolgálni akarnak Isten népének, ha azok szövetséget kötnek velük. Kenyerük is megszáradt, borostömlőjük is szétrepedezett a hosszú úton (6-13).  Józsué szövetséget kötött velük, békességet ígért nekik és életben hagyta őket, erre esküt is tett a népközösség vezetőivel együtt (15-6). Isten akaratát azonban nem kérdezték meg minderről (16). Hányszor történik ugyanez: azonnal döntünk. Mindig hagyjunk időt, álljunk meg, aludjunk rá egyet. Persze ez nem elég: Isten előtt álljunk meg a nagy döntések előtt; - így amikor azonnal kell dönteni, akkor is Ő fog vezetni bennünket.