(24) „Összesen harmincegy király.” (Józsué 12)* Összesen harmincegy király szenvedett vereséget a harcokban. Ez a lista maradt belőlük (9-24). Sok a király ebben a világban. Isten egyszer minden „királyságot” megítél, és ne csak a nálunknál feljebb lévőkre gondoljunk, hanem a saját magunk gyarló „királyságára” is. Manapság szintén sokféle módon „irtogatjuk” egymást. Bizony jogos Isten megsemmisítő ítélete minden „emberi királyság” felett. Ne felejtsük el, hogy Isten, saját népének gyarló királyságát is többször megítélte. - Ez tehát a Józsué könyvének ötödik magyarázati lehetősége, miszerint ez a sok szörnyűség nem Istentől való, hanem az emberi „királykodásból” fakadó nyomorúság, amit Isten joggal ítél meg. Ugyanakkor ez a fejezet hirdeti, hogy kegyelemre szorulunk. Isten, Jézus Krisztust, az igaz királyt „győzte le”, minden gyarló emberi királyság kritikájaként; és feltámadása által a megújulás egyetlen lehetőségét kínálja nekünk.**

* Isten népe sok akkori városállam királyát legyőzte, a Jordánon innen, kelet felé (1-6), és a Jordánon túl, nyugat felé (7-8). Ez a fejezet egyben kiváló bibliai földrajz is, hiszen tájegységekben sorolja fel az elfoglalt területeket (1-8). Érdemes lenne egyszer ezekről a tájegységekről külön szólni, akárcsak az itt lakó népcsoportokról, hogy többet tudjunk róluk. A Jordánon inneni területeket még Mózes vezetésével vették birtokba (6), vagyis mindig mások munkájába állunk bele, nem velünk kezdődik a „világ”, és nélkülünk is megy tovább, a történelem Ura által rendelt úton, vagyis senki sem pótolhatatlan.

** Jézus Krisztus az egyetlen király, aki feltámadt a halálból, így nekünk, embereknek egyetlen boldog lehetőségünk maradt: leborulni az egyetlen király előtt (Filippi 2), szolgálva Őt, és szeretve egymást. Minden egyéb élet-magatartás halált nemz és maga is halálra jut. Isten pedig életet akar.