(33) „Izráel Istene az ő öröksége, ahogyan megígérte neki.” (Józsué 13) Jézus Krisztus nem akart győzni, mégis övé lett az egyetlen és legnagyobb győzelem. Isten népe hódított, mert győzni akart. - E nehéz részek hatodik magyarázati lehetősége hangsúlyozni azt, hogy Isten Igéje az ellenkezőjével mutat rá arra, ami Jézus Krisztusban, mint végső kijelentésben közel jött hozzánk. Isten népe „hódított”, de Isten nem a hódítás Istene.* Isten azonban Jézus Krisztusban megmutatta, hogy a győzelem eleve azoké, akik az Úr gyermekei, ezért nekik nem kell „látható győzelemre” törekedni, sőt éppen ez a bizonyosság teszi lehetővé, hogy tudjanak utolsók maradni. A győzelem fogalma itt soha nem emberek feletti, nem „birtok” feletti győzelmet jelent. Ezért hangsúlyozza már itt is az Ige, az Ószövetség nyelvén, hogy noha minden törzs megkapta a maga örökségét (8-31), de volt egy törzs, Lévi törzse, akiknek nem jutott látható örökség, mert az ő örökségük, maga az Isten volt (32-33). Felvillan itt valami az evangéliumból, jelezve, hogy ez az igazi út, efelé tartunk; mindez már halvány, de biztos előképe annak, ami Jézus Krisztusban adatott nekünk.

* Isten népe teljes győzelemre törekedett, ezért emeli ki az Ige, hogy voltak még el nem foglalt területek az Ígéret földjén (1-7); vagyis van még mit tenni, hogy minden uralom az övék legyen a nekik ígért területen.