előző nap
következő nap

„...Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként..." 1Thessz 2,13–20

13 Ezért mi is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. 14 Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól. 15 Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy, mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek, 16 akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De végül utol is érte őket Isten haragja. 17 Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. 18 Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán. 19 Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 20 Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

„...Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként..." (13). A prédikáció csodája
– Jónás jele, ahogyan Jézus nevezte –, amikor az igehirdető beszéde több mint emberi, szónoki beszéd Istenről és hitről. A Szentlélek ihletése nyomán megszólalhat általa maga Isten úgy, hogy az igehallgató személyes érintést, útmutatást, vigasztalást kap tőle.

RÉ 299, MRÉ 465

„A jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai.” (Józsué 15) Józsué 15

(63) „A jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai.” (Józsué 15) Ádáz ellenségek közé ékelődött Júda törzse, ezért erős vezetőkre volt szüksége, olyanokra, mint Dávid, hogy „életben maradjon”. Életben maradni, jobban élni, a másik fölött élni, ezért erősnek lenni, erős „vezetőként”. Igen, ez fontos, Jézus Krisztusig. Őbenne azonban örök életünk van, tehát nem kell az életre törekedni, mert az élet már eleve a miénk. Jézus Krisztus az egyetlen, aki életet ad, minden más életre való törekvésünk valójában halált nemz. Az a tény, hogy éppen Jeruzsálemet nem sikerült elfoglalni, figyelmeztet, mind a mai napig, hogy noha itt mindenki megkapja jutalmát, de e világ valóságában nincsenek „tiszta képletek”; sőt, ez a tény alázatban tartja Isten népét is, mert életünk és tisztaságunk Jézus Krisztusban van, és minden „vegytisztaságra” való emberi erőlködés valójában az embertelenség határa. Van út, vannak határok, van élet; de csakis Jézus Krisztusban; persze az Ő eszközeiként mi is húzunk határokat, de ezt csak nagy alázattal és szelídséggel tehetjük, még akkor is, ha a határhúzás „határozott húzás”. – Ez e nehéz részek nyolcadik magyarázati lehetősége.