előző nap
következő nap

„...jó hírt hozott..." 1Thessz 3,1–8

1 Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni, elhatároztuk, hogy mi itt maradunk Athénban, 2 és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, 3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. 4 Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt. 5 Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjam a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk. 6 Most azonban megjött tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről, arról is, hogy szívesen emlékeztek ránk mindenkor, sőt látni szeretnétek minket, ahogyan mi is titeket. 7 Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim, a ti hitetek által. 8 Mert akkor élünk igazán, ha ti szilárdan álltok az Úrban.

„...jó hírt hozott..." (6). Timóteus evangéliumot, azaz jó hírt hozott a gyülekezetről. Bár a rossz hír mindig nagyobb szenzáció. Tudatosan figyeljünk arra, melyiket követjük: lehetünk huhogók, rágalmazók vagy a jóság és az örömhír hordozói.

RÉ 338, MRÉ 339

„A Gézerben lakó kánaániakat azonban nem űzték ki.” (Józsué 16) Józsué 16

(10) „A Gézerben lakó kánaániakat azonban nem űzték ki.” (Józsué 16) Józsué könyve nem attól nehéz könyv, mert sok szörnyűséget olvasunk benne, hanem attól, hogy ennek a világnak könyörtelen állapotát tárja elénk. Józsué könyvében a még megváltatlan világ állapotáról olvasunk, amely ugyanakkor megváltás után kiált, de amelyben, egy határon túl a kompromisszumok is halálosak. Ez a szempont Józsué könyve értelmezésének alapja. Júda törzséhez hasonlóan, Efraim törzse sem űzte ki területéről az ott lakó kánaániakat, vagyis a korábbi pogány lakosokat, hanem önző, gazdasági okokból, megalkudott velük, mint szolgáikkal és adófizetőikkel. Évszázadokkal később, a bírák idejében ez a gyarló döntés a visszájára fordult, mert a Gézerben maradt őslakosok felkeltek Izráel ellen, és őket tették szolgákká. A megváltott ember már nem kompromisszumokat köt, döntő ügyekben legalábbis nem, hanem krisztusi módon vállalja a másik ember szeretetét, „megtartását”, és az ezzel járó, akár „halálos” kockázatot, de az egyetlen lelkület, a „krisztusi”, amely másokat is képes megváltoztatni.*

 

* Gondoljunk a hindu Gandhira és a szeretet, az alumaradás eszközével legyőzött angol hadseregre.