előző nap
következő nap

„Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket" 2Thessz 2,1–12

1 Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, 2 hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem prófécia, sem beszéd, sem nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már itt volna. 3 Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 4 Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. 5 Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? 6 És tudjátok, hogy mi az, ami most még visszatartja, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. 7 A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból. 8 És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. 9 Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával 10 és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 11 Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, 12 és ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.

„Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket" (3). Az tud megállni, állhatatos maradni, aki értékek mentén, elvszerűen él és gondolkodik, akinek szilárd talaj van a lába alatt, aki tudja, mit miért tesz, és úgy fut, „...mint aki előtt nem bizonytalan a cél..." (1Kor 9,26). Aki komolyan veszi, hogy „más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus" (1Kor 3,11).

RÉ 14, MRÉ 14

„…oltárt építettetek magatoknak…” (Józsué 22,9-34) Józsué 22,9-34

(19) „…oltárt építettetek magatoknak…”(Józsué 22,9-34)* Jézus Krisztusban az egyetlen Isten tisztelete sok helyen, sokféle módon történhet; - de ma már „túl sok” a „hely” és a „mód”, „gyanúsan” sok. Ismét szükség lenne a nagyobb egységre az egyetlen Isten tiszteletében; azaz több igei fegyelemre, rendre lenne szükségünk. Egyéni kegyességi megnyilvánulások helyett közösségi alázatot vár tőlünk az Úr. De sajnos hitében, kegyességében valahány egy külön, makacs, bevehetetlen világ, miközben mindenki azt hisz, úgy hisz, ahogy akar. Nem jól van ez így; még akkor sincs jól így, ha az üdvösség egyedül Jézus Krisztusban adatik, és nem az Isten tiszteletének módjában. Az összevisszaság, az egyéniesség azonban kárhozatos, intő jel is lehet, egy határon túl. Valóban bálvány az, amikor valaki magának alkot „oltárt”. Az egyházfegyelem hiánya minden bálványimádás kezdete.

 

* Az egyetlen Isten imádatának egyetlen helye és módja van, ezért minden izraeli férfinak évente háromszor meg kellett jelennie a szent sátornál (2Mózes 23,17). Az „idegen” környezet veszélye ezt az „egyetlenséget” joggal tartotta fontosnak, Isten tiszteletével kapcsolatban. A keleti törzsek építettek egy nagy oltárt a maguk számára, mert a szent sátortól távol éltek (9-11). A nyugati törzsek ezt a feltűnően nagy oltárt „félreértették”, nem az Úr oltárának tartották, hitetlenségnek, „bálványozásnak” értékelték, az egységük megtörésének, hiszen az igazi oltár, az egyetlen oltár, „Silóban” van (1Sámuel 4,3). Ezért a nyugatiak harcba indultak a keleti törzsek ellen (12), hiszen itt lázadás történt az élő Isten ellen. Szerintük veszélybe került az egyetlen Isten szentsége, és ez nem lehet alku tárgya. Közben kiderült, hogy (21-29), hogy a keletiek csak egy emlékoltárt építettek, ahol nem mutattak be áldozatokat, tehát az áldozatok bemutatását csak az egyetlen oltárnál végezték a keleti törzsek is, és a nagy oltár őket is az egyetlen, velük lévő Istenre emlékeztette, mindennapi küzdelmeikben.