(26) „…mindenkit megtérít a maga gonoszságából.” (Apostolok cselekedetei 3,11-26)* Mi tanúi vagyunk mindannak, amit az élő Isten cselekedett (13-14), amit prófétái által előre megmondott (18). Elsősorban mi vagyunk a tanúk, micsoda kegyelem, hogy aztán minket megáldjon az Úr azzal, hogy általunk mindenki megtérjen a maga gonoszságából (26). Szó szerint ezt olvassuk itt: „mindenki”. Ne elemezzük, mit jelent ez a „mindenki”, mert ezt csak a szuverén Isten magyarázhatja, mi azonban vegyük komolyan a megnyert kegyelmet és a ránk ruházott tanúságot; hogy sokan megtérhessenek, ne kegyesen, hanem a saját gonoszságukból, azaz valóban megtérjenek, és sokak számára eljöhessen a felüdülés ideje (19). Mi magunk is tartsunk bűnbánatot, ténylegesen megtértünk-e, saját gonoszságunkból? (19) Ne feledd, a gonoszság ott kezdődik, hogy folyton „böködöd” valamivel a másikat, és a gonoszság változata, fajtáiban és könyörtelenségében is határtalan. A valóságos megtérés ajándékával könyörülj rajtunk, Urunk!

___

* A tömegkommunikáció korában az ember sokféle hírhez hozzáfér. A bölcs ember szemüveggel olvassa ezeket, mert szándékosan kevesebb a jó hír, „a nyugodt, csendes élet” ugyanis senkit nem érdekel, valamint minden hír egy nézőponton keresztül látja a világot. Ezeket mind tudva is ki kell emelni, hogy rettenetes dolgok történnek a világban. Nem mondok példákat. Az ember egy „szörnyeteg”. Nincs az embernél gonoszabb lény. Ezt a tényt nevezi a teológia bűnnek. De ha valakinek nem tetszik ez a kifejezés, akkor elég, ha a híreket „szentlelkes” érzékenységgel olvassa. Sajnos, ez az érzékenység sincs meg bennünk. Az ember az, aki a „gyilkost” szabadon engedi, az élet fejedelmét pedig megöli (14-15). Jézus Krisztusban ez láthatóvá lett, de az ember folyton így tesz. - Isten azonban nem engedi, hogy a gonosz győzzön. Ő már döntött, az élet mellett (13). Ő úgy döntött, hogy szabadon bocsát bennünket a gonosz fogságából. Ezért támasztotta fel Jézus Krisztust a halálból (15). Az Ő nevében van esélyünk a gyógyulásra (16). Saját erőnkből és kegyességünkből csak a gonoszságra futja (12): ezért van az, hogy a hitetlen és a bármely vallás embere is egyformán gonosz tud lenni. Még itt is jelen van ez az indulat, még a bizonyságtételbe is „belopakodik” ez, amikor a másik kiirtásáról beszél a bizonyságtevő akkor, amikor közben az élet és a felüdülés idejéről szól (23).