előző nap
következő nap

„...szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!" 1Móz 11

1 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2 Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. 3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. 4 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! 5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. 6 Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. 7 Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! 8 Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére. 10 Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után. 11 Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 12 Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette. 13 Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 14 Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette. 15 Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 16 Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette. 17 Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 18 Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette. 19 Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 20 Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette. 21 Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 22 Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette. 23 Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 24 Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette. 25 Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 26 Táré hetvenéves volt, amikor Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. 27 Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot. 28 Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdímban. 29 Abrám és Náhór megházasodtak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya. 30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. 31 Táré fogta fiát, Abrámot és Lótot, fiának, Háránnak a fiát és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdímból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32 Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.

„...szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!" (4). Három céltévesztés vezetett a bábeli zűrzavarhoz. Isten dicsősége helyett maguknak akartak dicsőséget szerezni. Ők akartak saját erőből Istenhez feljutni, és végül Isten nélkül akartak egymással összefogni. Ennek a nyelvek összezavarodása, egymás meg nem értése lett a következménye. Ezt úgy akarja helyreállítani Isten Szentlelke, hogy elénk állítja Krisztust, aki a mennyből szállt le, mindenben Istent dicsőítette, és „...engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig..." (Fil 2,8).

RÉ 131 MRÉ 131

„…Jézus által van feltámadás a halálból.” (Apostolok cselekedetei 4,1-12) Apostolok cselekedetei 4,1-12

(2) „…Jézus által van feltámadás a halálból.” (Apostolok cselekedetei 4,1-12) Sokan bosszankodtak azon, hogy Péter és János azt tanították, hogy Jézus Krisztus által van feltámadás a halálból. Pedig ez a legnagyobb örömhír, amit ember valaha hallhatott. Mégis, éppen a hivatalos vallási és szellemi vezetők bosszankodtak ezen. Pétert és Jánost pedig őrizetbe vették az evangélium hirdetéséért. Figyeljük meg, hogy az első keresztyén bizonyságtétel mindig Jézus Krisztus feltámadásáról szólt; nem is elsősorban a haláláról, hanem a halálból való feltámadásáról (2; 10); arról az egyetemes örömhírről, amely minden embert érint. Ezért az örömhírért az első keresztyének szenvedést is vállaltak, de bizonyságtételük mégsem volt hiábavaló, mert sokan hittek is a szavuknak (1-3). Valóban, a keresztyén üzenet sarokköve, amely az egész keresztyén üzenetet egyben tartja, ugyanakkor az emberi életet is, az egyéni és a közösségi életet is összetartja, az Jézus Krisztus feltámadása (11), vagyis az a tény, hogy van üdvösség, van megváltás, a Jézus Krisztusban. Nekünk most arra van szükségünk, hogy pozitívan fogalmazzuk meg az üzenetet, vagyis ne azt hangsúlyozzuk, hogy kiben nincs üdvösség, hanem azt hangsúlyozzuk, hogy van üdvösségünk, és Őbenne van üdvösségünk (12).*

___

* A keresztyén szolgálat ma is ez, hitünkkel, szavainkkal és hiteles életünkkel, de puszta keresztyén voltunkkal is hirdessük a megváltás örömhírét. Ez járhat szenvedéssel is, de nem marad eredménytelen. Menekülők ezrei kelnek át a Fölközi-tengeren, a jobb élet reményében, a keresztyén gyökerű Európába; noha tudjuk, hogy Európa most olyan, amilyen. A menekülők tudják, hogy egy keresztyén földrészre jönnek, amely a keresztyén szeretet most szekularizáltnak nevezett formájával, a „toleranciát” és „az emberi alapjogokat” emlegetve, befogadja őket, noha ezek a menekülők, hálából már a Földközi-tengeren a vízbe dobálják a keresztyéneket. Nagy kihívás lesz a keresztyénség számára, egyre nagyobb kihívás, hogy tud-e minderre krisztusi módon reagálni; - úgy, hogy a keresztyén ember krisztusi, de nem ostoba ember, vagyis nem „beteg”, hanem „normális”; segít, de nem önmaga ellensége.