előző nap
következő nap

„Menj... arra a földre, amelyet mutatok neked!" 1Móz 12

1 Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4 Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. 5 Fogta Abrám Szárajt, a feleségét és Lótot, a testvére fiát meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akire Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. 6 Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móre tölgyfájáig. Akkor még kánaániak éltek ezen a földön. 7 Az Úr megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet. Ő pedig oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. 8 Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felverte sátrát: Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. 9 Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé. 10 Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy jövevényként ott tartózkodjék, mert súlyos volt az éhínség azon a földön. 11 Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd, tudom, hogy szép asszony vagy. 12 Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13 Mondd hát azt, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen általad, és ne öljenek meg miattad! 14 Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. 15 A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. 16 Abrámnak pedig jó sora lett a felesége által: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálóleányai, szamárkancái és tevéi. 17 De nagy csapásokkal sújtotta az Úr a fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt. 18 Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? 19 Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! 20 Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt.

„Menj... arra a földre, amelyet mutatok neked!" (1). Adódnak olyan időszakok az ember életében, amikor valami egészen újat kell kezdenie. Nem ismeri a részleteket, nem tudja pontosan, mi hogyan lesz, csak azt tapasztalja, hogy Isten kimozdítja onnan, ahol van. Ígérete is van arra, hogy ahová Isten viszi, ott áldássá lesz az élete. Lehet, hogy nekünk is – éppen úgy, mint Ábrahámnak – el kell engednünk a régit, a megszokottat, mert Isten valami újat mutat?

RÉ 254 MRÉ 364 

„…milyen bátran beszél Péter és János…, ők írástudatlan és iskolázatlan emberek…” (Apostolok cselekedetei 4,13-22) Apostolok cselekedetei 4,13-22

(13) „…milyen bátran beszél Péter és János…, ők írástudatlan és iskolázatlan emberek…” (Apostolok cselekedetei 4,13-22) Péter és János bátran beszéltek (13), de nemcsak bátran, hanem tartalmasan, „ihletetten”, noha iskolázatlan emberek voltak (13). Isten Lelke alkalmassá tette őket a szolgálatra. Fordítsuk meg a gondolatot és érteni fogjuk: hány okos, iskolázott ember forog körülöttünk, akik akár még kiváló szakemberek is a maguk területén, és összességében mégis „alkalmatlanok”, mert nem odaszántak, mert csak érdekvezéreltek, mert nem „ügyük”, nem szívügyük, amit tesznek. Vegyük csak számba: hány lelkész, valójában nem lelkész; hány olyan tanár van, aki valójában nem szereti a gyerekeket; hány orvos bánik durván a betegeivel, pedig egy bátorító mosoly többet érne, mint az egész szaktudománya. Ez az alkalmasság nem pénz kérdése, nem is a körülmények függvénye; hanem Isten Lelkének ajándéka. Akinek szívügye az Isten kezéből elvett feladata, és a hívő embernek csakis az lehet; az elfáradhat, de meg nem fáradhat; éghet, de ki nem éghet; sőt, áldozatot is hoz a rábízott ügyért.*

* Ezért zengik az apostolok, a tiltás ellenére is, hogy nem tehetik, hogy ne mondják el, amit láttak és hallottak (19-20). Hitben járva, minden ügy a Jézus Krisztus ügye, hiszen a kétes ügyeket eleve kerüli a hívő ember, miközben a rá bízott ügyben úgy teszi őt alkalmassá az Isten, hogy körülötte mindenki dicsőíti az Istent a történtekért (21).