előző nap
következő nap

„Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét" 1Móz 13

1 Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. 2 Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. 3 A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, 4 annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét. 5 De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, 6 és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt. 7 Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. 8 Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! 9 Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. 10 Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. 11 Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. 12 Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. 13 A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt. 14 Az Úr ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15 Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. 16 Olyanná teszem utódaidat, mint a föld porát: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni majd a te utódaidat is. 17 Indulj hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert majd neked adom! 18 Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van, majd oltárt épített ott az Úrnak.

„Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét" (4). Abrám elindult az Úr szavára, minden régit maga mögött hagyva. Az út nem volt könnyű, ráadásul saját rokonával sem tudtak békében megférni egymás mellett. Szükségét érezte annak, hogy Istent megszólítsa, segítségül hívja. Többször is épített oltárt, imádkozott, erőt merített az Istennel való találkozásból. Nekünk is érdemes életutunkon meg-megállni, elcsendesedni, Isten elé tárni gondolatainkat, érzéseinket, és segítségét megtapasztalva bölcsebb, megfontoltabb döntéseket hozni.

RÉ 261 MRÉ 394

„…egy szívvel és lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez…” (Apostolok cselekedetei 4,23-31) Apostolok cselekedetei 4,23-31

(23) „…egy szívvel és lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez…” (Apostolok cselekedetei 4,23-31) Sokadik igehirdetés, bizonyságtétel ez a Cselekedetek könyvében, és mindegyikre az jellemző, hogy világos, tömör, és minden „emberi kreativitás” nélkül ugyanarról szól: a teremtő és Jézus Krisztusban megváltó Istenről, aki a népek hiábavalósága ellenére üdvösséget adott a világnak. A nemzetek és fejedelmeik mind hitetlenek, a pogányok és Izráel népe is (27), mert a saját érdekükben „zúgolódnak”, és észre sem veszik, hogy minden önhittségük az Úr Felkentje ellen, így valójában az élet ellen támad, mert ahol az önzés határtalan, ott elsorvad az élet. Isten ennek ellenére könyörült a népeken, hogy megőrizze az életet, és visszaadja az élet teljességét (23-27).*

* Hatalmas titok olvasható itt: Jézus Krisztus halálával végrehajtották azt, amit Isten előre elrendelt. Isten, a mi „áldozati logikánkhoz” igazodva adta oda nekünk a megváltás ajándékát, mégpedig Jézus Krisztus halálával és feltámadásával; - hogy értsük, mit cselekedett értünk az Isten. Mi ugyanis mindig úgy gondolkodunk, hogy ami megtörtént, azért valakinek bűnhődnie kell, hogy mi felmenthessük magunkat, és megnyugodjunk, pedig mi sem vagyunk makulátlanok. Ehhez a gyarló emberi logikához alkalmazkodott az Isten, hogy számunkra is érthetően meghirdesse: Ő az élet és az üdvösség Istene (28).

A gyülekezet azért könyörög, hogy a megváltás örömhírét, nem is elsősorban a megváltás módját, hanem a megváltás tényét mindenkor bátran, örömmel, hitelesen hirdethessék, minden fenyegetés ellenére és minden mellébeszélés, vagy okoskodó magyarázat nélkül. Ehhez a teljes bátorsághoz azt kérik, hogy Isten jelekkel pecsételje, igazolja, erősítse meg bizonyságtételüket. Isten ezt az egy szívvel és lélekkel való könyörgést (23) soha nem hagyja válasz nélkül, mert ahol így imádkoznak, ott megrendül a hely, adatik a Szentlélek, és a hitelesen bátor, de szelíd bizonyságtétel (29-31).