1 Történt pedig Amráfelnek, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernek, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának az idejében, 2 hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebójim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. 3 Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. 4 Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. 5 Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban 6 és a hóriakat a maguk hegyvidékén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. 7 Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. 8 Kivonult tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebójim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak 9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen. 10 A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. 11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. 12 Elvitték Lótot is, Abrám testvérének a fiát jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott. 13 De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Anér testvérének a tölgyesében lakott. Ők Abrám szövetségesei voltak. 14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. 15 Éjszaka azután csapatokra oszlottak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. 16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is. 17 Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. 18 Melkisédek, Sálém királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, 19 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy, Abrám, a Felséges Isten előtt, aki az eget és a földet alkotta! 20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet!Abrám pedig tizedet adott neki mindenből. 21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! 22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, az ég és a föld alkotójára, 23 hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. 24 Rólam ne essék szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
„Senki sem mondott vagyonából semmit sem a magáénak…” (Apostolok cselekedetei 4,32-37)
Apostolok cselekedetei 4,32-37
(32) „Senki sem mondott vagyonából semmit sem a magáénak…” (Apostolok cselekedetei 4,32-37) Az első gyülekezet „egyben volt” (2,42-44). A gyülekezet szíve, lelke egy volt (2,46), kegyességük is egy volt (2,42), és anyagi javaik megosztásával is figyeltek arra, hogy a bűneiktől való megszabadulás után a tényleges szegénységtől is megszabaduljanak (32), azaz ne legyen közöttük nincstelen (5Mózes 15,4). Ezt a vagyonközösséget alapvetően félreérthetjük, ezért vegyük komolyan, hogy az első gyülekezetet semmiféle nemes eszme, még az igazságosság eszméje sem vezette ebben, hanem kegyelem alatt voltak (33), és a feltámadott Jézus Krisztusról való hiteles bizonyságtételükhöz hozzátartozott az, hogy minden tekintetben odafigyeltek egymásra. Tehát a jeruzsálemi vagyonközösség önkéntes volt (5,4); a magántulajdont nem váltotta fel valamiféle közös tulajdon, hiszen jogilag továbbra is a tulajdonos rendelkezett a vagyonával (32), de ami jogilag az övé volt, azt, vagy abból egy részt, ahogy az Isten indította, átadott a szegényebb testvérek megsegítésére, kinek-kinek a szüksége szerint (34).*
* Egy „működő” gyülekezetben ma is gyakoroljuk ezt, magunk között; ugyanakkor nem tudjuk és nem is akarjuk az egész település szegényeit felvállalni, nem azért, mert nem fáj azok nélkülözése, hanem azért, mert ez már túlmutat rajtunk. Az első gyülekezetben nem is volt egyetlen szűkölködő sem (34).