előző nap
következő nap

„...én, az Úr vagyok, aki megszentellek titeket” 2Móz 31

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. 3 Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, 4 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, 5 kövek vésésére és berakására, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. 6 Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked: 7 a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való fedelet és a sátor egész fölszerelését, 8 az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt, 9 az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és az állványát 10 meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit, 11 a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszert a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked. 12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: 13 Mondd meg Izráel fiainak: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok, aki megszentellek titeket. 14 Tartsátok meg a szombatot, tartsátok azt szentnek! Aki megszentségteleníti azt, halállal lakoljon! Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon a napon. 15 Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Mindaz, aki valamilyen munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon! 16 Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül. 17 Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent. 18 Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.

Nem magunktól leszünk alkalmasak, hanem Isten az, aki megszentel. „...én, az Úr vagyok, aki megszentellek titeket" (13). Ennek Isten egy nagyon is konkrét jelét is kéri: a szombat szentnek tartását. Azaz legyen olyan idő, periódus, szakasz az életünkben, ami csak az Úré. Noha az egész életünk az övé, mégis érezzük, hogy a mindennapok forgatagában gyakran elveszítjük a neki szánt időt. Isten adott nekünk időt a vele való közösségre. Éljünk vele!

RÉ 138 MRÉ 138

„Az elment, lefejezte Jánost a börtönben…” (Márk 6,14-29) Márk 6,14-29

(28) „Az elment, lefejezte Jánost a börtönben…” (Márk 6,14-29) JÉZUS KRISZTUS NÉLKÜL ELVESZETT EZ A VILÁG. Milyen ez a világ az Úr nélkül? Ez a történet, Keresztelő János haláláról, pontos leírása a világ istentelen állapotának, nem elfelejtve, hogy az egyház is „egy darab világ” (D. Bonhoeffer), örök kísértések között szolgálva, miközben az lenne a küldetése, hogy megízesítse a világot (Máté 5,13). Heródes Antipász, Nagy Heródes fia, Galilea fejedelme, börtönbe vetette, majd lefejeztette Keresztelő Jánost, mert az megintette őt, hiszen a fejedelem saját testvérének, Fülöpnek feleségét, Heródiást elszerette és feleségül vette. Szó van itt hatalomról, hatalommal való visszaélésről, pompás lakomákról, szép nőkről és lányokról, a háttérben intrikáról és összefonódásokról, borgőzős állapotban kimondott ígéretekről; - arról nem is beszélve, hogy a tobzódásnak sokan áldozataivá lesznek, többek között Keresztelő János is. Pedig Heródes nem akarta megöletni Keresztelő Jánost (19), mert tudta, hogy igaz és szent ember, ezért félt tőle, védelmébe vette, szívesen hallgatta Keresztelő János tanításait (20). Amikor azonban az alkalmas nap eljött (21), a tobzódás mellett döntött (21-23).* /Keresztelő János halála/

___

* Heródes a lakomát, a hatalmat, a házasságtörést, és testvérétől elvett feleségének lányát, Salomét, annak táncát választotta, hangzatos ígéretekkel (21-23). Mindig gyanús, ha valaki felelőtlenül ígérget, a „bármit kérhetsz” kimondása pedig minden határon túl felelőtlen (23). Mindezeknek ára van. Akkor Keresztelő János fejét vették, ma is keresztyének fejét veszik, annyi különbséggel, hogy ma már a világ meg sem szomorodik, mint akkor (Heródes 26). Nagyon megérett a világ, olyan, mint egy túlérett, rothadó gyümölcs, erjedt.