előző nap következő nap

„...készíts nekünk istent...” 2Móz 32,1–14

1 Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. 2 Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az arany fülbevalókat feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! 3 Kiszedte hát az egész nép az arany fülbevalókat a füléből, és odavitte Áronhoz. 4 Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. 5 Amikor Áron látta ezt, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron: Holnap az Úr ünnepe lesz! 6 Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek. 7 Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: Menj, eredj le, mert megromlott a néped, amelyet fölhoztál Egyiptomból. 8 Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. 9 Majd ezt mondta Mózesnek az Úr: Látom, hogy ez a nép keménynyakú nép. 10 Most azért hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! Téged azonban nagy néppé teszlek. 11 Mózes azonban így esedezett Istenéhez, az Úrhoz: Miért lángolt fel a haragod, Uram, a te néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? 12 Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Fékezd meg izzó haragodat, szánd meg népedet, és ne hozd rá ezt a bajt! 13 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, amikor megígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, és az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom, örökké az ő birtokukban lesz. 14 Ekkor szánalomra indult az Úr, és nem hozta rá népére azt a bajt, amelyről beszélt.

„...készíts nekünk istent..." (1) Amikor Istent megpróbálják mással helyettesíteni, éppen a szentsége veszik el, a hozzá való ragaszkodás. A Szentírásban az Istentől való távolságot gyakran más istenek megléte jellemzi. Nem véletlenül szól erről az első és második parancsolat. Ma is folyik az istenek „sorozatgyártása". Annyi minden kerül Isten elé, ami nem egyeztethető össze a szentségével.

RÉ 252 MRÉ 363

„Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.” (Márk 6,30-44) Márk 6,30-44

(44) „Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.” (Márk 6,30-44) JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL A KEVÉS IS ÁLDOTTAN SOK LESZ. Jézus Krisztus a pusztaságban megszánta az éhező és pásztor nélkül „szétesett” sokaságot. Ez a legtökéletesebb leírása az emberlétnek (34).* A tanítványok csak egyre képesek, ahogy mai tanítványai is, hogy számba vegyék, amijük van, aztán felvessék a megoldhatatlan problémát, de azt Jézus Krisztusnak kell megoldania (35-38). Feltűnő azonban a tanítványok hitetlensége, hiszen kiderült, hogy nem számoltak Jézus Krisztus isteni hatalmával, ezért a lehetetlen helyzetben is emberi megoldásokat, technikákat kerestek; akárcsak a mai keresztyénség (35). Végül, micsoda kegyelem, a tanítványok adnak enni a sokaságnak, de ehhez Jézus Krisztusnak kellett cselekednie (41). Jézus Krisztus kezei között a kevés áldottan sok lett, amely megelégít, testileg és lelkileg táplál (44). Érdemes tehát a kevésen hűnek lenni (Máté 25,23).** /Ötezer ember megvendégelése/

___

* Márk leírása a csodát itt is alárendeli Jézus Krisztus tanításának, miszerint a csoda soha nem öncélú, hanem mindig „csak” igazolja Jézus Krisztus tanítását és Őt magát, a tanítót, aki isteni hatalommal szól (34).

** A zöld fű, a szétesett sokaság csoportokba rendezése (39), a maradék kosarak megemlítése (43) Márk szemléletében a végidők váradalmára utal; mint ahogy a kenyércsoda is több puszta csodánál, hiszen a „kenyér” és az „étkezés” Márknál az a motívum, amelyben Jézus Krisztus titka tárul fel.