előző nap
következő nap

„Visszatért tehát Mózes az Úrhoz...” 2Móz 32,15–35

15 Mózes azután megfordult, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva. 16 A táblákat Isten készítette, a táblákra vésett írás is Isten írása volt. 17 Amikor Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez: Csatazaj hallatszik a táborból! 18 De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, nem is legyőzöttek énekének hangja, dalolás hangját hallom én! 19 Amikor a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál. 20 Majd fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt Izráel fiaival. 21 Majd ezt kérdezte Mózes Árontól: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?! 22 Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. 23 Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból. 24 Erre azt mondtam nekik: Akinek van aranya, szedje le magáról! Ők ide is adták nekem, én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle. 25 Amikor látta Mózes, hogy a nép így elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, 26 odaállt Mózes a tábor kapujába, és így kiáltott: Ide hozzám, aki az Úré! Erre Lévi fiai mind odagyűltek hozzá. 27 Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenki kardot az oldalára! Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! 28 Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember. 29 Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az Úrnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok. 30 Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek most az Úrhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért. 31 Visszatért tehát Mózes az Úrhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Nagyon nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból istent csinált magának. 32 Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál! 33 Az Úr így felelt Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. 34 Most azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam: íme, az én angyalom megy majd előtted. De a számonkérés napján számon kérem majd a vétküket. 35 És megverte az Úr a népet, amiért azt a borjút csináltatta, amelyet Áron készített.

Visszatért tehát Mózes az Úrhoz..." (31). Jelképes mondat ez a Bibliában, és jellemző a hitéletben is. Amikor egy ember, egy közösség vagy maga a nép letér Isten útjáról, akkor csak egy lehetőség van: visszatérni hozzá. A legnagyobb kegyelem az, és ez már az Ószövetségben is nyilvánvalóvá lett, hogy vissza lehet fordulni, meg lehet jobbítani az utat, meg lehet térni. Így lesz jelképessé Mózes visszatérése a hegyre, hogy újra kezdődjön a kőtáblák megírása és a szövetség igazi megkötése.

RÉ 206 MRÉ 303

„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Márk 6,45-56) Márk 6,45-56

(50) „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Márk 6,45-56) JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL NEM LESZ ÚRRÁ RAJTUNK A FÉLELEM.* Félünk, míg élünk, de nem a félelem, hanem az Ő megváltó szeretete lesz úrrá rajtunk. Ha Ő „kényszerít” bennünket valamire, akkor számunkra az életmentés; miközben Ő nemcsak cselekszik, hanem imádkozik is értünk (45-46). Bizony, kell az Ő segítsége, mert Őnélküle csak küszködve jutunk előbbre, ellenszelünk van, és halálosan belefáradhatunk az „utazásba” (47-48). A legnagyobb ajándék, hogy Ő nem téveszt bennünket szem elől; hiszen Őelőtte nincs lehetetlen (48). Éppen ezért megdöbbentő a tanítványok hitetlensége, amit Márk különösképpen hangsúlyoz, az evangéliumában végig.** A tanítványok keményszívűek, nem okultak az eddigi csodákon (51-52), most is kísértetnek nézik a segítségükre siető Urat (49-50); lám az ember eleve babonás, okkult, betegesen vallásos. Csak az Úr adhat élő hitet, és éppen ez az élő hit, mint ajándék, a legnagyobb csoda. Márknál eleve egy csoda van, ami kinyilvánítja Jézus személyének titkát, ez a kereszt, és az ebből fakadó hit és új élet; minden egyéb történés idáig akar elvezetni bennünket. /Jézus a tengeren jár – Jézus sok beteget meggyógyít/

___

* Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus erejével nem vízen fogunk járni, nem utánozni fogjuk az Ő csodáit, hiszen Ő isteni hatalommal cselekedett, mi pedig emberek vagyunk, akik legfeljebb bizonyos ideig kaphatjuk az Ő erejét; de az Ő közelében, hitben élve, nem lesz úrrá rajtunk a félelem.

** Ezt a végig kritikus tanítványképet aztán Máté enyhíteni igyekezett, a tanítványok védelmében.