1 Azután elkészítette Becalél a ládát akáciafából, amely két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas volt. 2 Bevonta színarannyal kívül-belül, és készített rá körös-körül aranyszegélyt. 3 Öntött négy aranykarikát a négy sarkára: két karikát az egyik oldalára és két karikát a másik oldalára. 4 Készített rudakat is akáciafából, és azokat is bevonta arannyal. 5 Bedugta a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy azoknál fogva hordozni lehessen a ládát. 6 Készített egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles födelet is színaranyból. 7 Készített két kerúbot aranyból; ötvösmunkával készítette azokat a födél két végére. 8 Az egyik kerúbot az egyik végére, a másik kerúbot a másik végére: a fedél két végére készítette a kerúbokat. 9 A kerúbok szárnya ki volt terjesztve fölötte úgy, hogy betakarták szárnyukkal a födelet. Egymás felé fordultak, de a kerúbok arca a fedél felé nézett. 10 Azután elkészítette az asztalt akáciafából, amely két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas volt. 11 Bevonta színarannyal, és készített rá körös-körül egy aranyszegélyt. 12 Készített rá körös-körül egytenyérnyi keretet, a keretére pedig körös-körül aranyszegélyt készített. 13 Öntött hozzá négy aranykarikát, és ráerősítette a karikákat a négy láb négy felső végére. 14 A rúdtartó karikák a keretnél voltak, hogy hordozható legyen az asztal. 15 A rudakat akáciafából készítette, és bevonta arannyal, hogy hordozható legyen az asztal. 16 Elkészítette az asztalra való edényeket is színaranyból: a tálakat, serpenyőket, kelyheket és korsókat, amelyekkel az italáldozatot bemutatják. 17 Elkészítette a lámpatartót színaranyból. Ötvösmunkával készült a lámpatartó: szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai egy darabból voltak. 18 Hat ág nyúlt ki a két oldalából: három ág a lámpatartó egyik oldalából, három ág pedig a lámpatartó másik oldalából. 19 Három mandulavirág alakú kehely gömbbel és virággal az egyik ágon, három mandulavirág alakú kehely gömbbel és virággal a másik ágon: így volt mind a hat ágon, amelyek kinyúltak a lámpatartóból. 20 A lámpatartó középső szárán négy mandulavirág alakú kehely volt gömbbel és virággal. 21 Gömb volt a belőle kinyúló első két ág alatt, gömb volt a belőle kinyúló második két ág alatt, és gömb volt a belőle kinyúló harmadik két ág alatt, és így tovább a belőle kinyúló mind a hat ágnál. 22 Gömbjeik és ágaik a szárral együtt egy darabból voltak, egy darab színarany ötvösmunka volt az egész. 23 Készített hozzá hét mécsest meg koppantókat és hamutartókat is hozzá színaranyból. 24 Egy talentum színaranyból készült ez és az egész fölszerelése. 25 Elkészítette az illatáldozati oltárt is akáciafából. Hossza egy könyök, szélessége egy könyök, tehát négyzet alakú volt, és két könyök magas. Vele egy darabból voltak a szarvai. 26 Bevonta színarannyal a tetejét, körös-körül az oldalait és a szarvait. Körös-körül aranyszegélyt készített rá. 27 Két-két aranykarikát is készített hozzá a szegélye alá, kétfelől mindkét oldalára. Ezek voltak a rudak kengyelei, azoknál fogva hordozták az oltárt. 28 A rudakat akáciafából készítette, és bevonta arannyal. 29 Elkészítette a fölkenéshez való szent olajat és a jó illatú füstölőszereket tisztán, ahogyan a kenetkeverők készítik.
(12) „Ezzel otthagyta őket…” (Márk 8,11-21) EMBERNEK LENNI = KÉTELKEDNI.* A farizeusok egy vita után mennyei jelt követeltek tőle, amelyben egyértelművé lesz, hogy milyen hatalommal szól és cselekszik Jézus. Az Úr eddig is számos csodát tett, de ezek valami még nagyobbra, talán közvetlen mennyei jelre vártak. Nem a kételkedéssel van a baj, hanem azzal, ahogy kételkedünk; mert ha nem bizonyosságra vágyó a kételkedésünk, hanem ellenőrző szándékú, akkor ez nem más, mint Isten kísértése (11). Jézus határozottan elutasítja ezt a szándékot: „nem adatik jel ennek a nemzedéknek” (12). Ez a mi nemzedékünk nyomorúsága is. Jaj, nekünk, ha Jézus otthagy bennünket, ahol vagyunk (13). Márk szemléletében Jézus csodái nem fedik fel Jézus személyének titkát, noha isteni hatalmának megnyilatkozásai ezek, tehát jelek, de Jézus személyének titka a kereszten tárult fel igazán. Ezért Márk nem a csodatévő Jézusra, hanem a megfeszített Krisztusra mutatott egész evangéliumában.** /A farizeusok jelt kívánnak/
___
* Márk leírásában a mai igeszakasz kezdetének (11-13) döntő szerepe van, mert ezekben a versekben világossá lesz Márk csodaszemlélete.
** Márk megőrzi Jézus kinyilatkoztatás-igényének azt a radikális vonását, hogy Ő minden külső tekintélyre való hivatkozás, bizonyíték és önigazulás nélkül hirdette Isten országa kegyelmes közelségének örömhírét. A jelkívánás ilyen rövid, radikális formában való elutasítása csak Márknál olvasható. A nagyszinoptikusoknál mindez Jónásra utaló kiegészítést kap, ami enyhíti a mondat radikalitását. A csoda ugyanis nem oldja fel az emberi vakságot és hitetlenséget, nem vezet el Jézus felismerésére, még a tanítványok esetében sem. Erről szól a jelkívánáshoz fűzött igeszakasz (14-21), amely visszautal a kenyércsodákra, és így mutat rá a tanítványok értetlenségére, jelezve azt, hogy a hit mindenestül Isten ajándéka.