előző nap
következő nap

„Noha én..., te mégis...” 1Kir 16,1–14

1 Az Úr igéje így szólt Jéhúhoz, Hanání fiához Baasáról: 2 Noha én kiemeltelek téged a porból, és népemnek, Izráelnek a fejedelmévé tettelek, te mégis Jeroboám útján jársz, és vétekbe viszed népemet, Izráelt, akik vétkeikkel bosszantanak engem. 3 Ezért én elsöpröm Baasát és háza népét. Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát. 4 Aki Baasá családjából a városban hal meg, azt a kutyák falják fel, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg! 5 Baasá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 6 Azután Baasá pihenni tért őseihez, és eltemették Tircában. Utána a fia, Élá lett a király. 7 Nemcsak azért szólt az Úr igéje Jéhú próféta, Hanání fia által Baasá és háza népe ellen, mert mindazt elkövette, amit rossznak lát az Úr, és bosszantotta őt cselekedeteivel, és olyan volt, mint Jeroboám háza népe, hanem azért is, mert azt kiirtotta. 8 Ászának, Júda királyának a huszonhatodik évében Élá, Baasá fia lett Izráel királya Tircában, két esztendeig. 9 De összeesküvést szőtt ellene Zimrí, az egyik embere, a harci kocsik felének parancsnoka. Élá ugyanis Tircában részegre itta magát Arcának, a tircái palota felügyelőjének a házában. 10 Eljött Zimrí, levágta és megölte őt Ászának, Júda királyának huszonhetedik évében, és ő lett utána a király. 11 Miután pedig király lett, és trónra ült, kiirtotta Baasá egész háza népét, nem hagyott meg egy férfit se belőle, se rokont, se barátot. 12 Így pusztította ki Zimrí Baasá egész háza népét az Úr szava szerint, amelyet megmondott Baasáról Jéhú próféta által, 13 Baasá minden vétkéért és fiának, Élának a vétkeiért; mert vétkeztek, és vétekbe vitték Izráelt, tehetetlen bálványaikkal bosszantva az Urat, Izráel Istenét. 14 Élának egyéb dolgai és mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

„Noha én..., te mégis..." (2). Mennyire ellentétes tud lenni egy kapcsolatban találkozó két indulat. Isten megtartó, felemelő cselekedetére hálátlan felelet születik. Baasá király nem gondolkozott azon, ki is tette őt királlyá. Vajon milyen viszonyban állnak cselekedeteink Isten tetteivel? Van közöttük egymásra felelés? Vagy noha ő mindig felemel, én mégis makacsul ragaszkodom a saját utamhoz.

RÉ 57 MRÉ 57

„És sírásra fakadt.” (Márk 14,66-72) Márk 14,66-72

(72) „És sírásra fakadt.” (Márk 14,66-72) JÉZUS KRISZTUS MEGVIGASZTAL.* A sírás azt jelenti, hogy fájdalmasan átélem, milyen gyenge vagyok, és nem megmagyarázom a tévedéseimet, nem másokat vádolok, hanem beismerem hibáimat, bűneimet. A sírás nem elintézi a problémás ügyet, hanem alkalmassá tesz arra, hogy „elintéződjenek az ügyek”. A sírás rádöbbent arra, hogy hol tartok, hogy nyomorultul mélyen vagyok, és ezért egyedül én vagyok a felelős. A sírás felnyitja a szememet és megnyitja a szívemet arra, hogy milyen segítségre van szükségem. A sírás odafordít a feltámadott Úrhoz, hogy Őtőle vegyem a bocsánatot, valamint az erőt, hogy legközelebb másként cselekedjek. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigaszt találnak és nevetni fognak (Máté 5,4; Lukács 6,21). A sírás tehát nem a végső állapotunk, van tovább. Ezt a reménységet Pál így fejezte ki: „aki sír, mintha nem sírna...” (1Korinthus 7,30), vagyis a sírásom még nevetésre változik, a csődjeimből győzelem születik, a betegségemből egészségre jutok, a halálomból életre. /Péter megtagadja Jézust/

___

* A sírás nem feltétlenül a gyengeség jele. A sírás a gyengeség átélésének a jele, és ez más dolog. Más az, ha valaki gyenge; és más az, ha valaki tudja, hogy gyenge.