előző nap
következő nap

„...hét napig volt király Zimrí...” 1Kir 16,15–34

15 Ászának, Júda királyának a huszonhetedik évében hét napig volt király Zimrí Tircában. A hadinép ekkor a filiszteusokhoz tartozó Gibbetónt ostromolta. 16 Amikor az ostromló hadinép meghallotta, hogy összeesküvést szőtt Zimrí, és hogy a királyt is megölte, akkor egész Izráel a hadseregparancsnokot, Omrít tette meg Izráel királyává még azon a napon a táborban. 17 Azután fölvonult Omrí egész Izráellel együtt Gibbetónból, és körülzárták Tircát. 18 Zimrí pedig látva, hogy a várost elfoglalják, fölment a királyi palota tornyába, magára gyújtotta a királyi palotát, és meghalt. 19 Vétkei miatt történt ez. Vétkezett, amikor azt tette, amit rossznak lát az Úr. Jeroboám útján járt, és vétkével, amit elkövetett, Izráelt is vétekbe vitte. 20 Zimrí egyéb dolgai és az általa szőtt összeesküvés meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 21 Izráel népe ekkor két pártra szakadt. A nép egyik fele Tibní, Gínat fia pártjára állt, és őt akarta királlyá tenni, a másik fele pedig Omrí pártjára állt. 22 De az Omríval tartó nép erősebb volt, mint az a nép, amely Tibní, Gínat fiának a pártjára állt. Meghalt hát Tibní is, és Omrí lett a király. 23 Ászának, Júda királyának a harmincegyedik évében lett Omrí Izráel királya, tizenkét évig. Hat évig Tircában uralkodott. 24 Akkor megvette Samária hegyét Semertől két talentum ezüstért, majd beépítette a hegyet, és azt a várost, amelyet épített, a hegy gazdájáról, Semerről Samáriának nevezte el. 25 De Omrí azt tette, amit rossznak lát az Úr, rosszabb volt minden elődjénél. 26 Mindenben Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel vétekbe vitte Izráelt, tehetetlen bálványokkal bosszantva az Urat, Izráel Istenét. 27 Omrí egyéb dolgai, amelyeket művelt, és hőstettei, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 28 Azután Omrí pihenni tért őseihez, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Aháb lett a király. 29 Aháb, Omrí fia Ászának, Júda királyának a harmincnyolcadik évében lett Izráel királya. Huszonkét évig volt Aháb, Omrí fia Izráel királya Samáriában. 30 Aháb, Omrí fia azt tette, amit rossznak lát az Úr, még inkább, mint valamennyi elődje. 31 Nemcsak folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, hanem feleségül vette Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát, és Baalt kezdte tisztelni és imádni. 32 Oltárt is állított neki a Baal-templomban, amelyet Samáriában épített. 33 Készíttetett Aháb egy Aséra-szobrot is, és többet bosszantotta tetteivel Aháb az Urat, Izráel Istenét, mint őelőtte Izráel bármelyik királya. 34 Az ő idejében építette újjá a bételi Híél Jerikót. Elsőszülött fián, Abírámon vetette meg annak az alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, az Úr szava szerint, amelyet megmondott Józsué, Nún fia által.

„...hét napig volt király Zimrí..." (15). Zimrí alattomos összeesküvése és királygyilkossága a nép haragját is kiváltotta. A megszerzett hatalmat rövid ideig „élvezhette". Gyorsan szerzett, nem tiszta eszközökkel kiügyeskedett eredményeink nem tartanak sokáig. Az emberi kéz által szerzett „hetek" az emberi élet rövid tört részét jelentik, az Isten által szerzett „hét" pedig az idők teljességéről, az örökkévalóságról szól. Te melyiket választod?

RÉ 31 MRÉ 31

„Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.” (Márk 15,1-5) Márk 15,1-5

(1) „Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.” (Márk 15,1-5)* JÉZUS KRISZTUS MEGOLDJA A KÖTELÉKEKET. Aki hisz;** az boldogan tudja, hogy egyedül Ő az, akit nem lehet megkötözni; hiszen még a halál kötelei sem tudták fogva tartani Őt. Isten hívő népe tudja, hogy Jézus Krisztus ügyét sem lehet „megkötözni”, ezért az egyház mindenkor reménységgel és örömmel, csendben, de buzgón végzi szolgálatát, a maga helyén. Ahogy beszélgetek sokféle keresztyénnel, egyre inkább két típust látok magam körül, most nem a felekezeti különbségekre gondolva. Az egyik csoport egységes, pontos, mindenre kiterjedő, vitathatatlan rendszerben akar tájékozódni; ezeknek a tan lesz bálvánnyá. A másik csoport pedig közösségi, intellektuális, vagy érzelmi élményt vár ettől az egésztől; de egy őszinte pillanatában kiböki, hogy Jézus istenségével, a feltámadás és az örök élet reménységével, vagyis alapvető hittartalmakkal is hadilábon áll; ez a csoport önmagát bálványozza.*** Nekünk az élő, feltámadott Jézus Krisztusra van szükségünk, akiben az örök élet Istene öltött testet, akit nem lehet megkötözni, és aki elhordozhatóvá teszi, majd kellő időben „megoldja” a kötelékeket.**** /Jézus Pilátus előtt/

___

* Jézus a nagytanács szerint, istenkáromlás vétke miatt, méltó volt a halálra (14,64); de mivel nekik nem volt joguk halálos ítéletet hozni, ezt Pilátustól várták. Ezért korán reggel, hat órától, előkészítették, hogy az „ügyet” átadják Pilátusnak. Jézust megkötözték, úgy vitték Pilátus elé (1). Lám, éppen Jézus megkötözése mutatja, hogy ezeknek fogalmuk sincs, ki a foglyuk.

**, aki Jézusban felismerte a Krisztust, élete Megváltóját...

*** Az egyik csoportba inkább a nagytanács, a másikba Pilátus sorolható (2-3).

**** Élő hitet adj Urunk, amely ad erőt a kötelékek elhordozásához, hiszen egyszer maradéktalanul lebomlanak azok. Ugyanakkor vigyázzunk, mert egy határon túli hitetlenséget látva elnémul a mi Urunk, mi pedig megkötözöttek maradunk (4-5).