előző nap
következő nap

„Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?" 1Kir 19,9–21

9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az Úr igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 11 Az Úr ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. 12 A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 13 Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? 14 Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 15 Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. 16 Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett! 17 És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. 18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt. 19 Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét pár ökör ment előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. 20 Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza; ne feledd, hogy mit tettem veled. 21 Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámából rakott tűzön megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és a szolgálatába állt.

Miközben Izráel siralmas lelkiállapotban van, a magányos próféta megtapasztalja Isten érthetetlen kegyelmét, amely most is utána jött, és megkereste. Ő ugyan nem lát mást, csak a küldetésében való megfáradását és azt, hogy magára maradt, az Úr megszólítja őt. Isten nem a természeti vagy természetfeletti jelenségekben van, hanem szelíd szavával, igéjével „újratervezi" az ő választottjának további életszakaszát. Szelíd szava ma is képes csontot törni.

RÉ 18 MRÉ 18

„Ne féljetek!” (Márk 16,1-8) Márk 16,1-8

(6) „Ne féljetek!” (Márk 16,1-8) Jézus Krisztus feltámadt a halálból, hogy elvegye a halandó ember félelmeit. A keresztyén üzenet ez: él az Úr, legyőzte a halált és minden pusztító ellenséget, miért félnénk, sőt örülhetünk (Filippi 4,4). - 1. Ez a félelem nélküli békesség abban mutatkozik meg, hogy minden, még meglévő félelmünk és nyomorúságunk ellenére is látható rajtunk, hogy az életünk megújult, megszabadult, a halál felett győzedelmeskedő Jézus Krisztusban; hiszen alapvető kérdésekre kaptunk választ (3), mázsás súlyú „köveket” emeltek le rólunk (4), és a megnyert élet öröme átjárt bennünket. Üres a húsvéti sír, él az Úr, miért félnénk? (6)* - 2. Ez a félelem nélküli békesség „tevékeny”, mert mindenkinek hirdeti a feltámadott Urat, de tudja, hogy nem mindenkié a hit, hanem azoké, akiket az Úr tanítványaivá tesz (7).** - 3. Ez a félelem nélküli békesség azonban, ebben a világban, csak a „már igen és még nem” feszültségében élhető meg (Barth Károly): a hívő ember már nem fél, mert él az Úr; de tudja, hogy itt még sokszor elfoghat bennünket a bénító remegés és döbbenet; ám az már soha többé nem uralhatja az életünket (8).

___

* Ez a félelem nélküli békesség, mint „tevékeny nyugalom” azt is jelenti, hogy nem tudok másként, csak a feltámadott Jézust képviselve élni ebben a világban; de nem akarok senkit keresztyénné tenni; mert ez a Szentlélek munkája. Végképp nem akarnám azt a feltételt szabni, hogy egy zárt tanrendszert erőltessek a másikra, amit ha az illető hisz, akkor üdvözül, ha nem, akkor elkárhozik. Ennél a „képletnél” sokkal komolyabb és örömtelibb dologról van szó húsvétkor.

** Ez a félelem nélküli békesség alázatosan érzékeny azért, mert kiemelten szól a feltámadásról azoknak, akiknek vigasztalásra van szükségük, még a bukott Péternek (7); sőt, a sok megkötözöttségből szabadult asszonynak, a magdalai Máriának is (1).