előző nap
következő nap

„...tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez." Jak 1,1–8

1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. 2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3 tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

A hit nem zárja ki a nehézségeket. Az Istenben hívő ember is kerülhet szórványhelyzetbe (1), kísértésbe (2), szembesülhet próbákkal (3), a bölcsesség hiányával (5), sőt akár kételkedéssel (6) is. Az apostol arra tanít, hogy a gondok közepette is lehet Urunkra figyelni. Rá tekintve megtanulhatunk örülni a nehézségeknek (2–4), őszintén számba vehetjük hiányainkat, és kitartó hittel kérhetjük azok kipótlását (5–8).

RÉ 509 MRÉ 294

„Ez a gonoszság!” (Zakariás 5,5-11) Zakariás 5,5-11

„Ez a gonoszság!” (Zakariás 5,5-11)* Jézus Krisztus jelenléte megigazít, megtisztít bennünket; ahogyan azt a mai igeszakasz elénk tárja, Zakariás próféta könyvének hetedik látomásában. Isten eltávolítja népe közül a bűnt. Egyedül Isten képes elbánni a bűn ezernyi fajtájának hatalmával: az élő Isten, akinél nincsen hatalmasabb. Mi nem tudjuk „bezárni a gonoszt”. Egy nagy „fazékba” fér csak el Isten népének bűne, mert sok a bűn közöttünk is. Minden bűn az Isten mércéjében, „fazekában” mutatja meg igazán magát; magunktól nem tartjuk bűnnek a bűnt. Bűneink súlyosságát az mutatja meg, hogy Isten Fiának kellett meghalni azok miatt. A látomás képekben tárja elénk az üzenetet. Egy nagy fazékba zárja Isten a bűnöket, és ólomfedőt tesz arra (6-7), majd messze elviteti a fazekat, Sineár földjére, Babilonba, ahol a Bábel tornyát építették (10).** - Nem az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan viszonyuljunk más kultúrákhoz és vallásokhoz; hanem az, hogy milyen a kapcsolatunk a minket megtisztító Urunkkal: van-e hitünk, mégpedig nem akármilyen hitünk; hanem van-e a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hitünk? A többit, majd Ő cselekszi.

___

* Nekünk is kellene egy magyarázó angyal (5), egy olyan valaki, aki Zakariás prófétának is adatott, hogy értse, jól értse Isten szavát; ez esetben az Úrtól kapott látomást; és hogy Isten szava elevenné, aktuálissá legyen számára. - Joggal szomorú az Isten szerint érzékeny emberek szíve, mert azt tapasztalják, hogy az emberi bűn, önzés, érdek, gonoszság mindent „felzabál”. Hivatkozhatunk mi itt igazságra, jogra, kultúrára, vallásra; a legszentebb dolgokra is; valójában minden mögött az emberi önzés áll. Ez a gonoszság! Nem túl jó egy ilyen világban élni. - De éppen egy ilyen világban lenne küldetése Isten népének. Küldetését azonban nem töltheti be az Úr népe, egészen addig, ameddig ő maga meg nem tisztult; ameddig ő maga hitelessé és hitében szilárddá nem lesz. Ez a szilárdság elsősorban nem saját magunk védelmét jelenti, nem valami emberi erőkifejtést, netán agresszivitást jelent; hanem az Úr Jézus Krisztus jelenlétét az életünkben.

** A látomás legnehezebb eleme, hogy egy asszony személyesíti meg a bűnöket a fazékban (7). Ennek magyarázata, hogy az istentelenség, a gonoszság a héberben nőnemű kifejezés. Ugyanakkor gólyaszárnyú asszonyok távolítják el a bűnöket Isten népének közösségéből (9). Tehát férfi és nő egyaránt vétkezett és egyként adja nekik Isten a megváltást.