előző nap
következő nap

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart,... Jak 1,9–18

9 A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék, 10 a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. 11 Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. 12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. 13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem", mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 14 Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. 15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. 16 Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

Bár minden földi állapot elmúlik (10–11), nem mindegy, hogy a még fennálló körülmények között hogyan állunk helyt (13–16). Ha Istenre tekintve, tőle kapott lehetőségként fogadjuk, amit kapunk (17), akkor már a próbák kiállása közben erősítenek bennünket győzelemre bátorító ígéretei (12), és gyermekeiként, rá mutató zsengeként értelmezhetjük magunkat (18).

RÉ 304 MRÉ 182

„…megnyugtatták lelkemet észak földjén…” (Zakariás 6,1-8) Zakariás 6,1-8

„…megnyugtatták lelkemet észak földjén…” (Zakariás 6,1-8) * Isten nem hagyja el népét, hanem világkormányzó hatalmát bevetve, négy lovast, kocsikkal küld a világ minden tájára, hogy összeszedje az övéit. Ezt látjuk Zakariás könyvének utolsó, nyolcadik látomásában. Főként északra indulnak a lovak, mert a keletre fekvő Babilonba északi irányba indulva vezetett az út. Isten a lovakkal, vagyis angyalaival együtt az Ő Lelkét is elküldte népéért. Isten Lelke tartósan ott maradt közöttük, azaz megnyugodott közöttük; mindaddig, amíg Isten népe meg nem mozdul hitében, és el nem indul az Úr útján, hazafelé. Urunk, küldd el, azaz nyugtasd meg Lelkedet közöttünk, tartósan légy itt, hogy mi is megmozduljunk a hitben!

___

* Senki nem akar szenvedni, nélkülözni; sőt, minél jobban szeretne élni. Abba bele sem gondolunk, hogy a túlzott jólétnek milyen veszélyei vannak: hitetlenné, önzővé, érzelgőssé formál bennünket a kényelem; ahol álproblémákon rágódva, ezeken idegeskedve tesszük nehézzé egymás életét; miközben a valós, nagy kérdések előtti tehetetlenségünket nem akarjuk belátni; ezeket inkább elhessegetjük magunktól. - Akik, Isten népe közül, Babilonban maradtak, a szabadulás lehetősége után is, azok megszokták az ottani jólétet, irtóztak az otthoni, bizonytalan jövőtől, az elpusztult és elvadult földön. Inkább választották a jólétből következő „fogságot”, mint saját szabad életüket, amit küzdelmekkel, de a legnagyobb garanciaként, mégis Isten segítségével kellene megteremteniük. - A szabadságot hangoztató ember valójában fogságban él, miközben habzsolja a jólétet. A szabadság illúziója ez, hiszen most is kiszolgáltatottak vagyunk, csak másként, mint korábban.