„...az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten” Jak 2,1–13
Míg az apostol a tegnapi igeszakaszban az összhangról szólt, a maiban a feszültséget teszi szóvá, és illeti kritikával (2–7.9–11). Az Úr szavára emlékeztetve fedd (11) és buzdít (8), és kilátásba helyezi az ígéretet: „...az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten” (13). Vajon mi engedünk-e teret annak, hogy Urunk igéje megfeddjen és biztasson?
RÉ 345 MRÉ 302„…szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással…” (Zakariás 7) Zakariás 7
„…szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással…” (Zakariás 7)* Külön bűnként említi a próféta az özvegyeket, az árvákat, a jövevényeket, akiket nem karolunk fel (10). Igen, de mondjuk ki, hogy nincs annál nagyobb irgalmatlanság, mint amikor az özvegy, az árva, a jövevény, a bármiféle rászoruló, minden határon túl visszaél a szeretettel.** Valaki említette: leginkább azok szapultak, akiken segítettem. Egy darabig vigasztalhatjuk magunkat, hogy ez a krisztusi út, amely a kereszt felé vezet. De ez egy hamis teológia, mert Jézus Krisztus az egyetlen, akinek keresztje elégtétel. Mi nem vagyunk krisztusok, csak gyarló „krisztuskövetők”. Mi is, és kivétel nélkül mindnyájan, ezen a világon, az Ő megváltó kegyelmére szorulunk; hogy ne gyémánt-kemény szívvel (11-14), egymást szétszórva, életünket pusztasággá rombolva éljünk; hanem úgy, ahogy erre a mai igeszakasz figyelmeztet: Isten irgalmat akar és nem áldozatot; szeretetet és nem öncélú kultuszt.*** Jézus Krisztus nem csupán kijelentette nekünk az aranyszabályt, miszerint amit szeretnénk, hogy az emberek velünk cselekedjenek, mi is ugyanazt cselekedjük velük (Máté 7,12); hanem belehalt ebbe, meghalt ezért; hogy mi teljesen újat kezdhessünk, az Ő kegyelméből. Ő meghalt, hogy mi élhessünk.
___
* Ma reggel beszélgettem, valakivel, aki nagyon nehéz munkát végez nap, mint nap. Az illető elmondta, hogy nem a munkával van baj, nem a munka a nehéz, hanem az, ahogy a munkatársak megnehezítik egymás életét. Nem a munka, hanem a „rendszer” okozza a nehézséget, de néha elhordozhatatlanul és keservesen. Ebben tíz év alatt is nagyon sokat romlottunk. Körülöttünk még nincsenek háborúk, de „másként” azért rendre „írtjuk” egymást. Nincs tisztelet, senki és semmi sem szent manapság; dúl az egymás elleni, önző harc, mindenféle szinten, számos módon. - Zakariásnak a böjttel kapcsolatosan tesznek fel kérdést, az Úr előtt esedező bételiek (1-3). A válasz egyértelmű, prófétai hang: nem fér meg egymás mellett az Isten emlegetése, látványos tisztelete; valamint az, hogy azután az ember csak a saját kedvére él, eszik és iszik (4-6), szeretetlen és irgalmatlan a másikkal, tudatosan gonoszt tervezve a másikkal szemben, hamis ítéletekkel sújtva az embertársát (7-10).
** Ki kell mondanom: én magam csak ezt tapasztaltam, adtam, segítettem, a legnehezebb szituációkban is embereken, nem várva érte köszönetet; de soha, egyetlen esetben sem maradt el a segítő szeretettel való határtalan visszaélés; sőt…
*** Isten Igéje világos, gyakorlati, az ember javát szolgálja. Isten Igéjéből ugyanis egyértelművé lesz Isten akarata; miszerint felesleges addig minden böjt és vallási buzgóság, amíg betartjuk a vallási szabályokat, és közben „bántjuk” a felebarátunkat, bármilyen formában is történjék ez a bántás. - Bizony, minden kultúra és vallás; ha ennyit megtanulna; az már „elég” lenne egy „normálisabb”, Istent dicsérő élet felé. Az ugyanis lehetetlen, hogy valaki Istenre hivatkozva, kezet emelhessen a másikra. Féltő szeretettel természetesen helye van sokféle intésnek, mert megemészt bennünket a gonoszság, és belefulladunk a tengernyi bűnbe; de mégis az a gond, hogy mi soha nem az Isten rendje és a másik embert féltő szeretet miatt vagyunk szigorúak a másikhoz, hanem saját önző szempontjaink miatt. Így aztán a vallás sem más, mint egy olyan „kategória”, amelyben mindenki a saját istenére (bálványára) és gyarló igazára hivatkozva csap oda a másiknak.