előző nap
következő nap

„Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül" Jak 2,14–26

14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit? 15 Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, 16 valaki pedig ezt mondja nekik közületek: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól", de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? 17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. 18 Viszont mondhatja valaki azt is: „Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak." Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. 19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. 20 Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? 21 Ábrahám, a mi atyánk nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? 22 Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. 23 Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul", és „Isten barátjának neveztetett". 24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. 25 Ugyanígy a parázna Ráháb is nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? 26 Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.

A teljes emberi élet a test és lélek egységében valósul meg. Nem választható el egymástól a kettő az élet egészségének megbontása nélkül. Ugyanígy nem jó elkülöníteni a hitet sem a cselekedetektől (14–17): nem célszerű a kettőt művi módon szétválasztani (20), sokkal inkább össze kell őket kapcsolni (18.22.24). „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül” (26).

RÉ 112 MRÉ 112

„Nagy haragra indultam, annyira féltem őt!” (Zakariás 8,1-8) Zakariás 8,1-8

„Nagy haragra indultam, annyira féltem őt!” (Zakariás 8,1-8) Fát hozattunk télire. A hasított tüzelő összevissza feküdt halomban, megjelenítve a „hasadt” világ kuszaságát, és abban mégis Isten féltő szeretetének megtartó hatalmát: ahogy szorította, nyomta, összefogta egyik dolog a másikát (József Attila). A „véletlen” adta, mondanánk, hogy a kupac frontjának tetején kereszt alakban formálódott ki három hasáb. Számomra azonban mindez evangéliumi üzenetté lett. Isten, féltő szeretettel haragszik népére.* Ebből a féltő szeretetből több ígéret fakad: - Az Úr visszatér népe közé, a szent városba, a szent helyre, a templom hegyére (3). - A szent város megtelik élettel, idősekkel és fiatalokkal, akik megnyugodva és örömmel élnek az Isten közelében (4-5). - Isten mindenhatósága cselekszi ezt; ami ember számára lehetetlen, az Ő számára lehetséges (6). - Isten megszabadítja népét, és hazahozza a szétszóródottakat, akik az Úr tulajdonai lesznek, ennek boldog bizonyosságában (7-8). Jó olvasni ezeket az ígéreteket, de tegyük hozzá, hogy Isten szeretete Jézus Krisztusban lett teljessé, amely nem korlátozódik egy népre, egy földrajzi helyre, egy épületre. Isten szeretete az egész világot összetartja. Jézus Krisztus keresztje az, amelyre tekintve újból megmutatkozik az üdvösséges rend, a halomba zuhant világban (János 3,16).

___

* Isten haragja jogos, nézzünk csak magunkba, nézzünk körül töredelmes szívvel és nem önhitten. Másként mondom, Isten haragjának magja mindig a megtartó, féltő szeretet (1).