előző nap
következő nap

„Áldjon meg az Úr, leányom!” Ruth 3

1 Egyszer azt mondta neki az anyósa, Naomi: Leányom, majd én keresek neked otthont, ahol jó dolgod lesz. 2 Nézd csak: Bóáz, a rokonunk, akinek a szolgálóleányaival voltál, ma éjjel árpát tisztít a szérűn. 3 Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre! Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást! 4 Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda! Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj. 5 Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz. 6 Le is ment a szérűre, és mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolta. 7 Bóáz evett, ivott, és jól érezte magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ruth ekkor odalopódzott, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. 8 Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor vette észre, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9 Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a te szolgálóleányod. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálóleányodra, mert te vagy a legközelebbi rokonunk! 10 Ekkor azt mondta Bóáz: Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. 11 Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. 12 Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van egy nálam közelebbi rokonod is. 13 Maradj itt éjszakára, és ha holnap az vállalja érted a rokoni kötelezettségét, hát vállalja! De ha nem akarja vállalni érted a rokoni kötelezettséget, akkor, az élő Úrra mondom, én vállalom! Feküdj hát itt reggelig! 14 Visszafeküdt hát a lábához reggelig. De fölkelt, mielőtt az emberek fölismerhették volna egymást, mert Bóáz úgy gondolta: Ki ne tudódjék, hogy ez az asszony idejött a szérűre! 15 Akkor ezt mondta: Add csak a rajtad levő nagykendőt, és tartsd ide! Ő odatartotta, Bóáz pedig kimért hat mérték árpát, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba. 16 Amikor Ruth hazaért az anyósához, az megkérdezte: Mi történt, leányom? Ő pedig elbeszélte neki mindazt, amit a férfi vele tett, 17 majd ezt mondta: Ezt a hat mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz! 18 Naomi akkor azt mondta: Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg végére nem jár még ma ennek a dolognak.

„Áldjon  meg az Úr, leányom!” (10). Az áldás Isten jelenléte életünkben. Ez a legfőbb jó, amit egymásnak kívánhatunk: Legyen jelen életében az Úr hatékonyan. A vele való személyes közösség befolyásolja terveit, céljait, döntéseit. Munka közben is megkérdezhetem: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Bizony, boldog az az ember, aki őbenne bízik. Környezete tagjaira úgy hat legjobban, ha szóval és tettel arra törekszik, hogy felebarátainak is legyen élő és személyes közössége Jézus Krisztussal.

RÉ 320 MRÉ 195

„…hogyan menekülünk meg…” (Zsidók 2,1-4) Zsidók 2,1-4

(3) „…hogyan menekülünk meg…” (Zsidók 2,1-4) Hogyan menekülünk meg? – kérdezi Isten Igéje (3). Ezzel azt is kifejezi ez az igeszakasz, hogy menekülnünk kellene, mert nagy bajban vagyunk; de ezt vagy nem érzékeljük, és úgy gondoljuk, minden a legnagyobb rendben van; vagy a másik véglet szerint, csak a saját erőnkből kiindulva akarjuk megoldani a gondjainkat, ami túlfeszített erőlködéshez, vagy reménytelen csüggedéshez vezet. Mi úgy menekülünk, hogy az Úrhoz menekülünk (Zsoltárok 11,1-2), tehát maradunk a helyünkön, mert bármekkora vihar, vagy áradat rohan ránk, nem sodródhatunk el.* Nem a mi erőnk, az Ő ereje a garancia a megmenekülésre. Csodákat tapasztal meg az olyan ember, az a nép, aki az Úrral járhat. Ezeket a csodákat akarata szerint adja az Úr; minden időben másként, minden embernek máshogy; akkor, annak és olyan módon, ahogyan azt Ő akarja (4). Ma például nekem az volt a csoda, a jel, Isten Lelkének ajándéka, hogy a mai napot méltósággal, türelemmel és baj nélkül végigcsinálhattam, anélkül, hogy elsodort volna az indulat és a csüggedés.

___

* Ezért tehát még jobban figyeljünk Isten Igéjére (4), komolyan vesszük az Úr szavát, abban megszólaló üzenetét. Isten Igéje, az abban kijelentett üdvösséges kegyelem olyan erős, hogy minden törvényszegést és engedetlenséget eltöröl, mintha homokba írták volna azokat (2). - De ha nem törődünk az Úrral, az Ő igehirdetésével, vagyis Jézus Krisztussal, hiszen Ő az Isten szava felénk; akkor elveszünk, akkor nincs esélyünk (3).