„Adja az Úr, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát” Ruth 4
„Adja az Úr, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát” (11). Jákóbnak Ráheltől és Leától, valamint rabszolganőiktől tizenkét fia és egy lánya született. Fiaitól származott Izráel tizenkét törzse. S hogy azzá lettek, az leginkább az áldott, Istenben bízó, neki engedelmeskedő, imádkozó, hűséges édesanyáknak köszönhető. Ők építették föl Izráel házát. Imádkozzunk hitvalló édesanyákért, hogy betölthessék nemzetépítő szolgálatukat népünk, egyházunk javára.
RÉ 321 MRÉ 196
„…minden uralma alatt áll…” (Zsidók 2,5-18) Zsidók 2,5-18
(8) „…minden uralma alatt áll…” (Zsidók 2,5-18) A levél címzettjei nem tudták elfogadni, hogy Isten ilyen lealacsonyodásban, a szenvedés és a halál formájában mutatta meg magát, mint ahogy ezt Jézus Krisztusban tette (5). Ez a megdöbbenés vezethette el őket arra, hogy Isten angyalait nagyobbra értékelték Jézusnál, és inkább ezektől a mennyei lényektől várták a segítséget. A szentíró a 8. zsoltárból vett szakasz segítségével teszi világossá, hogy éppen Jézus Krisztus alázata, szenvedése, önátadó halála által láthatjuk meg az élő Isten valódi arcát (6-7). Jézus Krisztus mindenben hasonlóvá lett hozzánk, testvéreihez (11-13), kivéve a bűnt; ugyanakkor feltámadásában megmutatta istenségét, hogy engesztelést szerezzen nekünk (17). Gondoljunk csak bele, ma is lenézünk minden gyengeséget, valójában elfordítjuk a tekintetünket a szenvedés sokféle arca előtt; sőt „a széptől és erőstől” várjuk a megoldást. Valójában, mind a mai napig megbotránkozunk a gyengén, miközben nincs engesztelés, nincs megoldás, és mindig újabb és újabb halálos „bombákat” dobálva támad ránk a gonosz.*
___
* - Nem csupán Jézus szenvedése és halála volt megbotránkoztató számukra, hanem maga az a tény, hogy Jézus Krisztus az emberek között emberként volt jelen, teljesen magára vette a földi életfeltételeket, azonosult az emberrel, örömökkel, kísértésekkel, szenvedésekkel, egészen a halálig; átélve ezzel az emberlét minden kínját, „rabságát” (14-18).
___
* - Jézus Krisztus ezzel az aláhajlással közösséget vállalt velünk, hogy megszentelje életünket. Itt a megszentelés azt jelenti, hogy Isten a megváltó Úr Jézus Krisztusban elkülönített bennünket a maga számára, vagyis mennyei erejével megszabadította, megváltotta az emberi életet. Most ugyan még nem látjuk a maga teljességében az Ő szeretetének uralmát, de minden hívő emberben ott hajt már Isten országának csírája: legyünk tehát jó reménységgel, óvjuk a növekedő magot, és hintsük azt mások életének talajára is.
- A szentíró a 8. zsoltárból vett szakaszt Jézus Krisztusra alkalmazza, és szolgai formájának beteljesedése után feltámadását és dicsőségét a Filippi 2,8-9 Krisztus himnuszának gondolataival tárja elénk.
- A levél idézi a Zsoltárok 22,23-t, amelynek egy másik szakaszát a mi Urunk Jézus Krisztus a kereszten imádságként mondott el. Ezt a zsoltárt szintén Jézus Krisztusra vonatkoztatja a levél írója, kihangsúlyozva, hogy mi Jézus Krisztus testvérei vagyunk (12); ugyanez a célja a levél írójának az Ézsaiás 8,17-18 idézésével is: mi Isten gyermekei vagyunk, akiket Isten az Ő Fiának adott (12-13).
- Jézus Krisztus az egyetlen, aki hatalmát (10) szolgálatban, alázatban, szenvedésben, a másokért való önfeláldozásban mutatta meg; és ezzel jelezte nekünk, hogy milyen az egyetlen élő Isten, aki tőlünk is ezt a szolgáló lelkületet várja. A hatalomnak minden más formáját megítéli az Isten, de aki szolgál, azt Jézus Krisztushoz hasonlóan, az Ő érdeméért felmagasztalja. Isten ugyanis csak rövid időre tette Őt „testi szemekkel kicsivé” a szenvedésben, mert aztán dicsőséggel és tisztességgel koronázta meg, miután megízlelte a halált. (8-9).